Ráczkó

Gitta

Ráczkó Gitta 1975-ben Veszprémben született paralízissel. Tanulmányait Budapesten a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskolában kezdte meg (jelenleg: Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény). Az iskolában kötelező volt az úszás, amit Gitta nagyon hamar meg is szeretett. Az iskola lehetőséget biztosított a mozgásfejlesztő sporton felül, több úszás órán is részt venni, amelyekre jelentkezett is.

Hamar kiderült, hogy amellett, hogy szeret úszni, jó a vízfekvése és tehetséges is. Az iskolában meséltek nekik a paralimpiáról és már az elejétől fogva érezte, hogy szeretne az úszással komolyan foglalkozni. Miután szorgalmának köszönhetően bekerült a válogatottba, első nemzetközi versenyén, az 1990-es ifjúsági világbajnokságon 15 évesen vett részt. Mellúszásban, valamint hátúszásban indult és mindkét számban érmet szerzett. A franciaországi sikeres szereplésének köszönhetően döntötte el, hogy a következő cél a paralimpia lesz. Két évvel később ki is jutott az 1992-es barcelonai játékokra. Első paralimpiáján hatalmas élmény volt számára, hogy a versenyeket megelőzően kígyózó sorok álltak az uszoda előtt. A spanyolok nagy érdeklődése az egész csapat számára újdonság volt.

Az 1996-os atlantai játékok volt pályafutása legsikeresebb paralimpiája. Ennek ellenére nem volt zökkenőmentes a verseny. A 4-x50 méteres vegyesváltó rajtkőre állása előtt már a hívószobában várták a kezdést, amikor kiderült, hogy eltűnt a magyar lányok nevezési lapja, melynek másolata sem érkezett még meg az uszodába. Háromnegyed órán keresztül állt a verseny és keresték a rajtoláshoz szükséges dokumentumot. A váltó tagjai (Ráczkó Gitta, Engelhardt Katalin, Járomi Mónika, Zámbó Diána) már csalódottan visszatértek az öltözőbe, annak tudatában, hogy nem indulhatnak ebben a számban, mikor előkerült a hiányzó okmány és kiderült, hogy mégis részt vehetnek. A vízbe ugrás előtti történések ellenére mindent kihoztak magukból a medencében és másodikként értek célba. A döntő után derült ki, hogy a franciák egyik tagját stílushiba miatt kizárták, így végül paralimpiai csúccsal a magyar lányok nyakába került az aranyérem. A női vegyesváltó volt a paralimpia utolsó versenyszáma, így az uszodából rögtön a záróünnepségre mentek, ahol már felszabadultan csatlakoztak a magyar csapat tagjaihoz. Ráczkó Gitta ’96-ban a váltó mellett egyéniben is szerzett egy bronzérmet. Az atlantai sikereket Bernhard Károly irányításával érte el, valamint a ’90-es években Kállay Katalin segítette a felkészülését és az edzések mellett lelkileg is támogatta.

Négy évvel később szintén megszerezte a kvótát a paralimpiai szerepléshez, de Sydneyben nem sikerült érmet szereznie. 2004-ben Athénban viszont fő számában ismét harmadikként ért célba, nagyon meghatározó emlék számára ez az érem, mert úgy érezte, hogy a szíve vitte előre a medencében. A 2008-as pekingi játékokra tudatosan készült fejben és ennek köszönhetően sikerült ismét elhozni a 100 méteres mellúszás bronzérmét. Itt tapasztalta meg először, hogy a fizikális erőnlét mellett mennyire fontos mentálisan is ráhangolódni a megmérettetésre. De nem csak emiatt maradt emlékezetes számára ez a világverseny, hanem azért is, mert egy teljesen új kultúrát ismerhetett meg Kína fővárosában.

Hetedik paralimpiáján, Rio de Janeiroban, Ráczkó Gitta vitte a zászlót a nyitóceremónián, melyet hatalmas megtiszteltetésként élt meg. A 2016-os paralimpia után sok változás következett be az életében. Ekkor döntötte el, hogy abbahagyja az úszást és visszavonul. Ennek ellenére a sporttól nem távolodott el, Engelhardt Katalinnal kipróbálták magukat az erőemelés világában. A sportágat nem szerette meg annyira, mint az úszást, így végül hamar felhagyott vele. A riói Paralimpiai Játékok után, Szabó Lászlónak, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének köszönhetően hozzá került Mázli névre hallgató kutyája. Az állatok szeretete ekkor még inkább erősödött benne. Korábbi munkahelye egy állateledelt és felszerelést forgalmazó bolt volt, ahol mindig örömmel fogadta, ha a vásárlók behozták kedvenceiket.

A pekingi paralimpián elért sikerének köszönhetően 2008-ban neki ítélték az Év fogyatékos női sportolója díjat. Három évvel később megkapta a Zugló Sportjáért Emlékérmet, majd a riói paralimpiai évében a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play diplomával tüntette ki Engelhardt Katalinnak nyújtott segítségei miatt. Nem számított a kitüntetésre, számára teljesen egyértelmű volt, hogy segíti csapattársát mindenben, hiszen kisiskolás koruktól fogva testvérként tekintenek egymásra. Engelhardt Katalin szüleit is sajátjaiként szereti, sportolói karrierjében és magánéletében is minden nehézségben mellette álltak és nevelőszülőként vettek részt az életében. Engelhardt Katalinon kívül is sok barátot köszönhet a sportnak, akikkel mindig szurkoltak egymásnak a versenyeken, de az úszástól való visszavonulás után sem szakadt meg a kapcsolat közöttük. Jelenlegi célja, hogy társadalmimunkával segítsen a magukra hagyott állatokon, valamint szeretné az úszást hobbi szinten visszavezeti az életébe.