Zámbó

Diána

Zámbó Diána 1978-ban született Székesfehérváron. Zámolyon nőtt fel, majd hatévesen Budapestre került Arthrogryphosis nevű fejlődési rendellenessége miatt (ízületi végtagi merevség), amely esetében elsősorban a felsővégtagokat érintette. Az úszással a Mozgásjavtó Általánosiskolában (jelenleg: Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) ismerkedett meg.

Nyolc éves volt, amikor megnyitották az uszodát és az iskolai testnevelés órák keretein belül elkezdtek úszni járni. Hetente két-három alkalom délelőtti úszás volt az órarendben, valamint a szabad délutánokon is le lehetett menni az uszodába. Társaival eleinte főleg a játék és szórakozás céljából járt úszni, de a jó társaság és a víz szeretete megtartó erővel hatott rá. A sok gyakorlás miatt egyre vízbiztosabbá vált és egy év múlva már részt is vett az első versenyén. Az 1990-es ifi Európa-bajnokság előtt döntötte el, hogy szeretne komolyabban foglalkozni a sportággal, de ekkor már nem tudott becsatlakozni a felkészülésbe. A verseny után került be a csapatba és hamar válogatott lett.

Az 1992-es paralimpiára nagyon fiatalon jutott ki és hatalmas élmény volt számára. A barcelonai játékokon megszerezte első paralimpiai bronzérmét 50 méteres pillangóúszásban. Bár egyéni csúccsal, de a verseny során egy szerencsétlenül alakult levegővétel következtében, csapattársa, Engelhardt Katalin megelőzte. Nehéz volt akkor elfogadnia az eredményt, de Katával való barátságukon nem esett csorba. Együtt úsztak a vegyesváltóban is, mellyel végül Barcelonában nem tudtak elindulni, mert egy adminisztrációs hiba miatt gyorsváltóba nevezték be őket.

Négy évvel később az atlantai játékokon sem volt zökkenőmentes a váltóval való indulásuk. Már a hívószobában voltak, mikor kiderült, hogy nincs meg a részvételhez szükséges jelentkezési lap. Háromnegyed óra telt el, mire előkerült a dokumentum és az addig leállított verseny folytatódhatott. Az érzelmi hullámvasút után könnyes szemmel ugrottak a vízbe és másodikként értek célba. A döntő után derült ki, hogy a franciák egyik tagját stílushiba miatt kizárták, így végül paralimpiai csúccsal a magyar lányok nyakába került az aranyérem. A női vegyesváltó volt a paralimpia utolsó versenyszáma, így az uszodából rögtön a záróünnepségre mentek, ahol már felszabadultan csatlakoztak a magyar csapat tagjaihoz.

A paralimpia után egyetemi tanulmányai miatt Veszprémbe költözött, ahol egy rövid időre abbahagyta az úszást. Néhány hónap kihagyás után 1997. tavaszától már újra rendszeresen edzett, viszont hivatalosan egyik klubhoz sem tartozott és nem volt edzője, ezért a szövetségi kapitány úgy döntött, hogy nem viszi magával az Európa-bajnokságra. Ez volt az egyetlen világverseny sportpályafutása alatt, ahol nem vehetett részt. Ezután szeptemberben felkereste a Veszprémi Úszó Klubot, hogy szeretne hozzájuk csatlakozni. Ekkor még nem volt az egyesületnek mozgáskorlátozott versenyzője, így először külön úszott edzőjével és miután látták, hogy tehetséges, januártól a versenyzői csoportban folytatta a felkészülést.

Gyengye Zsigmonddal kezdett foglalkozni, akinek sokat köszönhetett, általa a csapat teljesértékű tagjának érezhette magát. Ő volt az, aki az úszásoktatásba is bevonta már az egyetemi évei alatt. A képzés utolsó évében egyszerre foglalkozott az úszással, a tanulással és az oktatással is, de a sok teendő ellenére négyes átlaggal diplomázott. Miután 2004-ben elveszítette edzőjét „Zsigabát” Tatabányára igazolt. Ebben az évben úszhatott paralimpián először S5-ös kategóriában. Pályafutása korábbi éveiben S6-os besorolással teljesen ép lábbal úszó ellenfeleivel kellett felvennie a versenyt. Az aktív sportolói karrierjét 2012-ben fejezte be. A londoni paralimpián harmincnégy évesen 50 méter pillangóúszásban nyolcadik helyen végzett.

Edzői karrierje a Sydney-i paralimpia után kezdődött, ekkor még tanulmányai mellett vett részt az oktatásban, majd 2004-ben miután megszerezte a képesítést Tatabányán kezdett el foglalkozni gyerekekkel. Ő teremtette meg a lehetőséget először a városban arra, hogy mozgáskorlátozott fiataloknak is legyen lehetősége megismerkedni az úszással. 2012-be már hét olyan tanítványa is volt, akik neki köszönhetően versenyeken is indultak. De nemcsak az úszás elsajátításában segítette őket, hanem korábbi tapasztalatait és tudását kamatoztatva tanácsokat tudott adni a szülőknek az uszodán kívüli életre vonatkozóan is.

Az edzői munkát kislánya születése előtt hagyta abba. Mindig is szeretett volna gyermeket és tudta, hogy bármilyen nehézség is jön majd, meg fogja tudni oldani. Azóta már a kisfia is megszületett és nővérével együtt, édesanyjukhoz hasonlóan hamar belekóstoltak a sportba. Többféle sportág mellett úszni is megtanultak. Az anyaság mellett Diána sem hagyott fel az aktív élettel, úszni és biciklizni jár, valamint szabadidejében korábban pontozásos technikával mandalákat készített. Jelenleg csak saját gyermekeit tanítgatja szeretett sportága alapjaira, de hosszútávú tervei között szerepel, hogy visszatérjen az úszásoktatáshoz.