Illés

Fanni

Gerincferdülés miatt kezdett úszni 2004-ben. Az első néhány alkalommal még gátlásokkal érkezett meg az uszodába, de az úszás megtanította elfogadni önmagát. A heti két edzésből néhány hónap alatt szinte mindennapos sportolás lett. Tehetségének és szorgalmának köszönhetően másfél év múlva bekerült a paraúszó válogatottba.

Első klubjához, az Orvosegyetem Sport klubhoz (OSC) Málnai István igazolta le, de továbbra is vidéken edzett édesapjával a megadott edzésterv alapján. Első versenye a 2005. szeptemberében megrendezett BVSC kupa volt, ahol 100 méteres mellúszásban aranyérmet szerzett. Innentől kezdve nem volt kérdés számára, hogy egyszer paralimpiai érmes szeretne lenni.

Középiskolás korában Reziből Zalaegerszegre költözött kollégiumba, de a tanulás mellett sem hagyott fel az úszással. A zalaegerszegi úszó család nagy szeretettel fogadta őt. Hamar fel kellett nőnie az önálló élethez, az edzésekre való eljutást és a bevásárlást is egyedül intézte. Ekkor még műlábbal és mankóval közlekedett, amit huszonnégy éves korában, több, mint húsz év után cserélt le kerekesszékre. Azóta felszabadultabbnak érzi magát és könnyebben eljut bárhová.

Élete első paralimpiájára 2008-ban jutott ki, ahol 100 méteres mellúszásban nyolcadik, 400 gyorsban pedig kilencedik helyen végzett. Négy év múlva Londonban mindkét számában újra döntőt úszott és a pekingi játékokhoz hasonlóan szintén nyolcadik és kilencedik helyen ért célba. Kudarcként élte meg szereplését és megfordult a fejében, hogy abbahagyja a versenysportot, de végül nem adta fel, hanem Budapestre költözött, ahol az egyetem mellett a Vasas SC-ben folytatta pályafutását. Új klubjában Szabó Álmosnak köszönhetően újra megtalálta a motivációit az úszásban és már nem a versenyek lebegtek a szeme előtt, hanem a sportág szeretete. Élvezte, hogy az edzéseken már nem egyedül van, hanem több hasonló sérültségi szintű társával úszik együtt.

A 2016-os riói paralimpiára is megszerezte a kvótát és korábbi eredményein javítva több pontszerző helyezést is elért. Fő számában, a 100 méteres mellúszásban ötödik helyen végzett, emellett 100 háton és 400 gyorson kilencedik, 100 gyorson pedig tizedik helyen ért célba. Ekkor még SB5-ös kategóriában úszott, ahol szorgalma és kitartása sem volt elég ahhoz, hogy fel tudja venni a versenyt a tőle eltérő sérültségi szintű vetélytársaival.

A 2018-as Európa-bajnokság előtt egy sérüléssel is meg kellett küzdenie, ugyanis leesett az ablakpárkányról és egy könyökműtéten esett át. Ennek kapcsán kérvényezte a kategorizálás újbóli vizsgálatát, ahol kiderült, hogy számos eltérésnek és hibának köszönhetően körülbelül tizenkét évig versenyzett helytelen besorolással. Miután bekerült a megfelelő SB4-es kategóriába elsőként Európa-bajnok lett Dublinban, majd egy évvel később Londonban megszerezte élete első világbajnoki aranyérmét is. Karrierje eddigi legsikeresebb paralimpiai szereplése Tokióban volt, ahol 100 méteres mellúszásban paralimpiai bajnok lett és a 4x100 méteres gyorsváltóval pedig az ötödik helyet sikerült megszereznie csapattársaival.

Sportpályafutását követően szeretne motivációs előadóként és mentorként is dolgozni. Nagy álma, hogy fogyatékossággal élő gyermekeket integrálhasson a sportba. Szeretné segíteni őket abban, hogy ne szoruljanak be a négy fal közé, hanem megtalálják azt, amiben tehetségesek. Úgy érzi saját példáján keresztül sokat tudna segíteni nekik tanácsokkal és lelki támogatással. Létrehozta saját alapítványát az Arany Pillangó Alapítványt, melyen keresztül támogatókat gyűjt a Vasas SC sportolóinak versenyre való felkészüléseire.

Sportsikereiért számos díjat és elismerést kapott az évek alatt. Az első paralimpiáját követően Zala megyében három díjjal is kitüntették. Neki ítélték „Az Év Zalai Embere és a Jó tanuló-jó sportoló díjat”, valamint Zalaegerszegen ő lett „Év Legjobb Női Sportolója”. 2018-ban Jubileumi Fodisz Díjat kapott példakép kategóriában a fogyatékossággal élők elfogadtatása terén végzett kiemelkedő tevékenységéért és példaértékű sportteljesítményéért. Úszó karrierje mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szociálismunka szakon tanult, ennek köszönhetően ítélték neki 2019-ben Az Év Egyetemi Sportolója – Aranyplakettet. 2020-ban Az év sportolója kategóriában vehetett át díjat a GLAMOUR Women Of The Year gálán. Egy évvel később 2021-ben pedig már paralimpiai bajnokként kapta meg a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.

Illés Fanni számára a 2022-es év elsősorban nem a sportversenyekről, hanem Szabó Álmossal közös kisfiuk, Mór Álmos érkezéséről szólt. Anyai feladatai mellett az úszásról sem feledkezett meg, továbbra is szeretne versenyezni.

A címvédő Illés Fanni ezüstérmet nyert az SB4-es kategória 100 méteres mellúszó számában a 2024-es párizsi paralimpia hétfői versenynapján. Ezzel a magyar küldöttség megszerezte második érmét a francia fővárosban. Bár ezúttal hazai versenyző nem úszott a fináléban, a közönség így is hatalmas hangorkánnal támogatta a vízben lévő sportolókat, Illés pedig 50 méternél a negyedik helyen fordult. A táv második felében aztán ő és az olasz Giulia Ghiretti is beleerősített, mindketten lehagyták az addig vezető kínai Cseng Csiaót, úgy tűnt, a magyar úszó vezet, de a végén szinte egyszerre csaptak be a célba. Csak az időmérő tudott különbséget tenni a teljesítményük között: az olasz lett az első, Illés Fanni pedig mindössze négy századdal lemaradva a második. A 32 éves parasportoló - aki alsóvégtaghiánnyal és összenőt ujjakkal született - immár ötödik paralimpiáján szerepelt, s a megnyitón ő vitte a magyar csapat zászlóját.