Gyermekkora és ismerkedés úszással
Mindig igyekezett emelni a távokat és egyre jobb akart lenni. Gyógytornászának köszönhetően izomzat tekintetében erős alapokkal rendelkezett, ennek és a jó vízfekvésének köszönhetően tudott később eredményes lenni sérültségi kategóriájában.
Paralimpiai remények és az első nemzetközi siker
A versenyszerű úszást csapattársaihoz képest később, tizennyolc évesen kezdte el. 1992-ben Paczulák András felkészítésével kijutott a barcelonai játékokra. Élete első paralimpiáján még új volt számára a versenyhangulat és a rengeteg néző, azonban ennek ellenére is egy ötödik, egy hatodik illetve egy hetedik helyezést szerzett. Pályafutása kezdetén megígérte édesapjának, hogy egy nap paralimpiai bajnok lesz belőle, de még mielőtt felért volna sportkarrierje csúcsára elvesztette őt. Innentől kezdve a bajnoki cím még fontosabb lett számára és már nem csak saját magáért, hanem édesapjának tett ígéretért is küzdött, nap mint nap a medencében. Természetesen a barcelonai eredmények nem vették el a kedvét, újabb célókat tűzött ki maga elé. Barcelona után döntött úgy, hogy egy olyan egyesületben szeretné folytatni pályafutását, ahol épekkel úszhat együtt a húzóerő és motiváció miatt, ekkor került a Honvédhoz. A paralimpia után egy évvel világcsúcsot úszott 200 méter vegyesúszásban Deventerben. Óriási meglepetés volt ez számára, mert edzője nem mondta meg neki a felkészülés alatt, hogy az idő, amire képes, világcsúcsot érhet.
Éremeső külföldön
1994-ben a máltai világbajnokság előtt több baleset is érte. Körülbelül három hónappal a verseny előtt eltört a kézközépcsontja, amit be kellett gipszelni, így az indulása is veszélybe került. A bizonytalanság annyira megviselte, hogy felkeresett egy sportpszichológust. Ekkor ismerte meg Turnovszky Évát, aki átsegítette a nehézségeken. Megtanult tőle egy olyan módszert, hogy hogyan pihenje ki magát, ha egy nap több versenyszámban is indul. A balesete kapcsán megszerzett ismereteit egész pályafutása alatt tudta alkalmazni. Bár a keze rendbejött a világbajnokságig, az utazás előtt két héttel elkapott egy vírusfertőzést, ami tovább nehezített a dolgát. Miután megérkeztek Máltára, egy nyugodt délutánon elvonult egy domboldalra és átgondolta a versenyt, magában azt kérte, hogy azt az időt sikerüljön megúsznia, amiért jött. Az 50 méter pillangó elődöntőjében teljesen azonos időt úszott finn versenytársával, ekkor érezte, hogy pihennie kell a döntő előtt és mentálisan fel kell rá készülnie. Egyik csapattársa viccek mesélésével oldotta benne a feszültséget, mielőtt vízbe ugrott volna az utolsó futamban. Sikerült túlszárnyalnia az elődöntőben elért eredményét és 50.87 másodperces csúcsidővel világbajnok lett. A 4x50 méteres vegyesváltóval is megnyerték a versenyt. Saját magát is meglepte máltai szereplésével. Hazatérve érezte, hogy az uszodában is máshogy tekintenek rá a két világbajnoki aranyérem és három világcsúcs után. Egyre nagyobb lett rajta a teher, edzője azt mondta neki, hogy egy év múlva Európa-bajnok lehet 100 méter mellúszásban. Ez Perpignanban meg is valósult, de nem csak 100 méter mellen, hanem 50 méter pillangón is aranyérmet tudott szerezni.
Beteljesült fogadalom
Egy évvel az Európa-bajnoki cím után jött az atlantai paralimpia. A felkészülésébe mindent beleadott, szerette volna megtartani az édesapjának tett ígéretét. Pillangón bár világcsúcsot úszott, francia vetélytársa megelőzte, így ezüstérmes lett. A paralimpia utolsó napjára maradt a 4x50 méteres vegyesváltó. A rajtkőre állás előtt már a hívószobában várták a kezdést, amikor kiderült, hogy eltűnt a magyar lányok nevezési lapja, melynek másolata sem érkezett még meg az uszodába. Háromnegyed órán keresztül állt a verseny és keresték a rajtoláshoz szükséges dokumentumot. A váltó tagjai (Járomi Mónika, Zámbó Diána, Ráczkó Gitta, Engelhardt Katalin) nagyon csalódottak voltak, mert tudták, hogy mindegyikük erős a saját számában és jó esélyük volt az éremre. Végül előkerült a hiányzó dokumentum és elindulhattak a versenyen. A bizonytalanság miatti feszültséget az előnyükre fordították, mindent kihoztak magukból a medencében és másodikként értek célba. A döntő után, az eredményhirdetés előtt derül ki, hogy a franciák egyik tagját stílushiba miatt kizárták, így végül paralimpiai csúccsal a magyar lányok nyakába került az aranyérem.
Búcsú a medencétől
A paralimpiai bajnoki cím megszerzése után edzőjével egyetértésben úgy döntöttek, hogy abbahagyja a versenysportot, mert mindent elért, amit szeretett volna és kihozta magából a maximumot. Először vámkezelői végzettségével kezdett dolgozni, majd a debreceni családsegítő szolgálatnál helyezkedett el, később pedig mentálhigiénés területen vállalt munkát. A magyar rákellenes ligánál is dolgozott és ott fogalmazta meg, hogy szociális munkával szeretne foglalkozni. Felvették a főiskolára, amit négy év helyett három alatt végzett el. A főiskola után pszichiátriai betegek rehabilitációjával kezdett foglalkozni, nem munkaként tekintett erre a tevékenységre, hanem hivatásként.
Magánélete
Férjével 2002-ben ismerkedett meg majd négy év múlva összeházasodtak és Debrecenbe költöztek. Mindig szeretett volna egy kislányt, így óriási öröm volt számukra Emma lánya érkezése, aki örökölte édesanyja sportszeretetét. Úszókarrierje után is megtalálta azt a hivatást, amit legszívesebben végzett, és bár a munkával már felhagyott úgy érzi, hogy minden a helyére került az életében.