Engelhardt

Katalin

Engelhardt Katalin A Mozgásjavító Általános Iskolában (jelenleg: Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthon) kezdte meg tanulmányait Budapesten. Itt tanult meg úszni, már a kezdetekkor beleszeretett a sportágba és minden vízben töltött percet élvezett. Jó eredményeinek köszönhetően versenyezni kezdett és innentől kezdve egymást követték a különböző világversenyek.

Élete első paralimpiájára 1992-ben jutott ki és bár már azt is csodaként élte meg, hogy ott lehetett a magyar csapat tagjai között, saját magát is meglepve 50 méter pillangón ezüstérmet szerzett, valamint a 4x50 méteres vegyesváltó tagjaival ötödik helyen végeztek. A barcelonai játékokra nemcsak az első paralimpiai szereplése és első érme miatt gondol vissza szívesen, hanem a helyiek parasport iránt mutatott nagy érdeklődése is új volt a csapat számára a magyarországi versenyekhez képest. Ezután határozta el, hogy szeretné a paralimpia hangulatát újra átélni és még több élményt szerezni.

Két évvel később a vallettai világbajnokságon aranyérmet szerzett a magyar női vegyesváltó tagjaként. Egyéni számaiban pedig egy ezüst és egy bronzérmet gyűjtött be. Előbbit 200 méter vegyesben, utóbbit pedig 100 méter mellúszásban szerezte. Az Európa-bajnoki cím is csupán egy évet váratott magára. Perpignanban 200 méter vegyesen utasította maga mögé a mezőnyt. A vegyesváltó tagjaival pedig bronzérem került a nyakukba.

A barcelonai elhatározása sikerült, hiszen az 1996-os atlantai paralimpiai játékokra is kijutott és három éremmel tért haza onnan. Ez volt élete legsikeresebb paralimpiai szereplése. Egyéniben két bronzérmet szerzett 50 méter pillangó és 200 méter vegyesúszásban. A 4x50 méteres vegyesváltó rajtkőre állása előtt már a hívószobában várták a kezdést, amikor kiderült, hogy eltűnt a magyar lányok nevezési lapja, melynek másolata sem érkezett még meg az uszodába. Háromnegyed órán keresztül állt a verseny és keresték a rajtoláshoz szükséges dokumentumot. A váltó tagjai (Engelhardt Katalin, Ráczkó Gitta, Járomi Mónika, Zámbó Diána) már csalódottan visszatértek az öltözőbe, annak tudatában, hogy nem indulhatnak ebben a számban, mikor előkerült a hiányzó okmány és kiderült, hogy mégis részt vehetnek. A vízbe ugrás előtti történések ellenére mindent kihoztak magukból a medencében és másodikként értek célba. A döntő után derül ki, hogy a franciák egyik tagját stílushiba miatt kizárták, így végül paralimpiai csúccsal a magyar lányok nyakába került az aranyérem. A női vegyesváltó volt a paralimpia utolsó versenyszáma, így az uszodából rögtön a záróünnepségre mentek, ahol már felszabadultan csatlakoztak a magyar csapat tagjaihoz.

Négy évvel később, Sydneyben 50 méter pillangón újra érmet tudott szerezni, ezúttal harmadikként ért célba. Hatalmas löket volt számára a sok szurkoló jelenléte, akik az uszodában biztatták őket. 2004-ben Athénból szintén elhozta a bronzérmet 50 méter pillangón. A 2012-es londoni paralimpia nagyon kedves emlék számára, itt úszta legtöbb egyéni csúcsát.

Hetedik és utolsó paralimpiai szereplése a 2016-os riói játékok volt. Ez után döntött úgy, hogy abbahagyja a versenyszerű úszást. Azonban nem hagyott fel a sporttal, hanem új kihívásokat keresett és kipróbálta magát az erőemelés világában. Dr. Lombosi Melinda vezetésével az Erőművek SE versenyzőjeként aranyérmet szerzett a 49 kg-os mezőnyben és eljutott a magyar bajnoki címig. Bár élvezte az új sportágat, ezek után inkább a magánéletére helyezte a hangsúlyt. A sport mellett a tanulásra is szánt időt és energiát. 1996-ban nemcsak az atlantai paralimpián szerepelt jól, hanem egyetemi tanulmányait is sikerrel befejezte. A Nemzeti Közigazgatási Egyetem társadalombiztosítás szakán szerzett diplomát, majd a Testnevelési Egyetem sportmenedzser képzését is elvégezte.

Sportpályafutásának sikereit az évek alatt különböző díjakkal és kitüntetésekkel ismerték el. A legsikeresebb paralimpiáját követően 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. Egymás utáni két évben 1998-ban és 1999-ben is az Év sportolójának választották. A sydney-i paralimpia évében Mezőkovácsháza Városért díjat kapott, később a Békés Megye Testkultúrájáért elismerést is neki ítélték. Az athéni játékokat követően Köztársasági elnöki elismerésben részesült. A 2012-es londoni szerepléséért Miniszteri elismerő oklevelet kapott. A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöksége a 2016-os visszavonulása kapcsán Halassy Olivér-díjban részesítette. 2021-ben pedig a Csík Ferenc-díjat ítélték neki.

Karrierje során sok barátot szerzett az úszás világából, akik közül sokakkal a mai napig tartja a kapcsolatot, például Vereczkei Zsolttal vagy az aranyérmes váltó tagjaival. Ráczkó Gittával már a Mozgásjavító Általános Iskolában megismerték egymást és szoros barátságot kötöttek. Egész pályafutásuk alatt számíthattak egymásra és testvérként tekintettek a másikra. 2015-ben a glasgow-i világbajnokság előtt Engelhardt Katalin felkészülését megnehezítette egy sérülés, de gyermekkori barátnője segítségével végig tudta csinálni az edzéseket és kijutott Skóciába. A paralimpiai mozgalom népszerűsítése mellett szívügye lett az állatvédelem, igyekszik mindkét ügyért tenni, valamint másokat is erre motiválni és inspirálni.