Kivételesen jó rúgótechnikája volt
Bohus Lajos 1913. június 29-én Kassán született. 1928-ban Miskolcon kezdett futballozni, miközben néhány más sportágban, elsősorban atlétikában is kitűnt a tehetségével. (Már befutott futballistaként is megyei szinten kiváló eredményeket ért el gerelyhajítóként, diszkoszvetőként.) Bekerült a középiskolások, majd az északi kerület válogatottjába. Eleinte az Attila FC színeiben futballozott, olyan kiváló társak között, mint Pruha, Bán, Simonyi és Alberti. 1934-ben került be az első csapatba, addigra már fivére, János is bemutatkozott a gárdában. Középfedezetet játszott csapatában, többnyire a felvett Bonyhai néven. 1937-ben vitézi címet kapott. Miután az Attila FC megszűnt, Diósgyőrbe igazolt, a gyár klubjával 1940-ben visszajutott a legmagasabb osztályba, a Nemzeti Bajnokságba. Jó formájának jutalmaként bekerült a B-válogatottba is. Csapatával megnyerte a Corinthián-díjat és második lett a Magyar Kupában 1942-ben. A második világháború befejése után is folytatta labdarúgó-karrierjét, az akkor már Diósgyőri VTK-nak nevezett klubban. 1948-ban vonult vissza. Pályafutása utolsó éveiben jobbhátvédet játszott, gólerősnek számított, kiváló szabadrúgásainak, precíz tizenegyeseinek köszönhetően.
Játszott a berlini olimpián
A berlini olimpián egyike volt annak a három magyar futballistának, aki élvonalbeli csapatból került be az amatőröket felvonultató válogatottba. A torna nyolcaddöntőjében a magyar olimpiai válogatott 3–0-ra kikapott a lengyelektől és kiesett. 1942-ben részese volt a Vidékválogatott Budapest elleni 2–2-jének. 1937-ben a miskolci Evangélikus Tanítóképző Intézetben tanítói oklevelet szerzett. Visszavonulása után Miskolcon, Diósgyőrben korosztályos futballistákkal foglalkozott, közben a diósgyőri gépgyár dolgozója volt.