Horvát gyökerek
Bérczes (született Bendekovits) András a Vasvármegyei Oláhciklényben, a ma már Vasvörösvárhoz (Rotturm am Pinka) tartozó, horvát nemzetiségű faluban született. A család 1914-ben Pécsre költözött, ahol András megismerkedett a labdarúgással és 14 éves korától rendszeresen játszott a PVSK ifi csapatában.
A klubhűség mintaképe
1926-tól kezdve, középcsatárként tagja lett a PVSK első csapatának. Az 1930-as években szerepelt a Délnyugati-, a Vasutas- és a magyar B-válogatottban is. Budapesti nagycsapatok hívták, például az MTK, az Újpest, az Elektromos, de ő végig hű maradt városához és egyesületéhez.
Sérülés az olimpián, ami megtörte a pályáját
A magyar amatőr válogatott tagjaként részt vett az 1936-os berlini olimpián. A csapat egyetlen meccsén a 63. percben súlyosan megsérült. Térdficamot és tokszalagszakadást szenvedett, mentő vitte el, azonnal meg is műtötték és be is gipszelték. A súlyos sérülés miatt egy évet ki kellett hagynia. Felépülése után bár még öt évet játszott a PVSK-ban, már sosem lett a régi. Kedvenc mondása volt, hogy egy igazi csatár olyan, mint egy tigris, aki bármelyik kapusnak bátran nekiront. Belőle éppen a bátorságot ölte ki a sérülés, amely nemcsak a sportkarrierjét, de a további életét is kettétörte, aláírt szerződése volt a francia Lille együtteséhez, amely így kútba esett. 1943-ban fejezte be aktív pályafutását.
Civilben a MÁV alkalmazásában
Élete végéig a MÁV alkalmazásában állt, innét ment nyugdíjba. Az edzősködéssel is próbálkozott – például 1947-ben a barcsi Lokomotívnál - több-kevesebb sikerrel.