Tizenhat év különbséggel nyerte meg kétszer a Magyar Körversenyt
Liszkay István 1929-ben az МТK színeiben kezdett kerékpározni, 1931-től BSE-ben, majd 1934-től a Törekvés SE-ben sportolója volt. Első nagy sikerét 19 éves korában, 1931-ben aratta, amikor megnyerte a Magyar Körversenyt. 1933-ban és 1943-ban az országúti egyéni összetett versenyben magyar bajnokságot nyert. 1934-ben második lett a Magyar Körversenyen. Ötször lett első a magyar vasutasbajnokságokon. Részt vett az 1936-os berlini olimpián, ahol az országúti versenyben szerencséjére elkerülte a befutó előtti tömegbukást így holtversenyben a 16. helyen végzett. Mivel a magyar csapatból, a bukás miatt csak ketten értek célba, így a csapat helyezetlenül végzett. Az olimpián pályán is versenyzett és a 4000 m-es üldözéses csapatversenyben a hetedik helyen végzett. Még ugyanebben az évben megnyerte a legendás Bécs-Budapest-Bécs viadalt. 1934 és 1936-ban a világbajnokságon képviselte a magyar színeket. A második világháború után, már harmincon túl, újrakezdte a versenyzést és 1947-ben ismételten megnyerte mind a Magyar Körversenyt, mind a Bécs-Budapest-Bécs versenyt.
Mindörökre kerékpár
Sportpályafutása befejezése után, kerékpár- és motorkerékpár-javító műhelyének vitele mellett 1948-tól 1966-ig a Magyar Kerékpáros Szövetség szakedzőjeként dolgozott. Emellett egyszerűen képtelen volt abbahagyni a versenyzést, egészen 80 esztendős koráig indult a különböző senior versenyeken, többek között az ausztriai Világkupán, ahol mind a tizennégy indulása soránl célba is érkezett! Nem véletlen, hogy a tiroli kisváros, St. Johann a díszpolgárává avatta. Az országutak szerelmese két másik kitüntetésére ugyanilyen büszke, 1994-ben Kónya Imre akkori belügyminiszter bronzplakettel, egy évvel később pedig Kovács László külügyminiszter kerékpáros szoborral ismerte el életútját.