Jól jött, hogy a mozikat járta
Pelvássy Ferenc fiatalkorában kifutófiú volt, és filmtekercsekkel száguldozott egyik mozitól a másikig. Nem csoda, ha közben megtanult kerékpározni. Sportolói pályafutását 1926-ban, az MTK színeiben kezdte, majd 1938-tól már a Postás SE színeiben folytatta. Elsősorban pályán versenyzett. 1929 és 1949 között a 4000 méteres üldözéses csapatversenyben hét, a repülőversenyben három, tandemben és a párosversenyben két-két, pontversenyben egy magyar bajnoki címet nyert. Még 1949-ben, harminckilenc éves fejjel is tagja volt a Postás bajnokcsapatának. Pályafutása során számtalan országos csúcsot is elért. 1931 és 1949 között 16 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Részt vett az 1932-es római világbajnokságon és az 1936-os berlini olimpián, ahol a 4000 m-es üldözéses csapatversenyben hetedik helyezést ért el, a tandemben pedig Németh Miklóssal helyezetlenül végeztek.
Mindhalálig kerékpár
Negyvenévesen, 1950-ben fejezte be sportpályafutását, de ezután sem szakadt el a kerékpársporttól. Az ötvenes években országos szakfelügyelő és a pályaválogatott edzőjeként dolgozott. Utóbbi tisztségében részt vett az 1952-es helsinki olimpián. Később a Tipográfia TE-nél tevékenykedett, mint szaktanácsadó és mesteredző – mesteredzői címét 1960-ban kapta.
Nyugdíjba vonulása után megkérdeztem tőle: Lapaj, most már mi lesz a cél? Pelvássy Ferenc válasza ez volt: – Mi lesz a cél? Mi más lehet, mint a bringa... És Lapaj, – mint mindig – állta a szavát. Nagy-nagy szeretettel nevelte nyugdíjasként a fiatalokat. (Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1980)
“„