Biciklis futártól a berlini olimpiáig
Neubauer Károly biciklis futárként szerezte meg a szükséges alapokat a kerékpározáshoz. Kezdetben a budapesti mozik megbízásából vitte a filmeket az aktuális filmszínházba, majd a Magyar Vasutak Autóközlekedési Részvénytársaságnál, a MAVART-nál 20-30 kg-os csomagokat szállított. Emiatt lett Mavart a beceneve. Amikor a Nemzeti Sportban olvasott egy bringaversenyről, úgy döntött, hogy versenyezni fog. 1929-ben csatlakozott a Postás SE-hez. 1937-ig Neubauer , majd Nótás néven versenyzett. 1937-ben hivatalosan is felvettea magyarosított nevet. 1935 és 1944 között 14 magyar bajnokságot nyert (12 pálya, 2 országúti). 1933 és 1948 között a magyar országúti, 1939 és 1948 között a pályaválogatott tagja volt. 1933-ban részt vett a franciaországi Montlhéry-ben rendezett világbajnokságon.Szerepelt 1936-ban a berlini olimpia országúti versenyében, ahol balesetet szenvedett, s bár célba ért, helyezését nem jegyezték.
Egyes korabeli híradások feljegyezték,hogy Nemes-Nótás Károly idejét nem mérték, pedig a mezőnyben együtt érkezett hazai és külföldi társaival. Hiteles szemtanúk szerint, Nemes-Nótás Károly a harmadik helyezett svájci Ernst Nievergelt közelében hajrázott. Azzal,hogy nem jegyezték két versenyzőnk idejét, egy érmet vettek el csapatunktól.
"Hogy mikor kezdtem ezt a sportot? 14 éves voltam. Géplakatos tanonc. Volt a gazdámnak egy ócska krakszni-ja. A gazdámnak a Balaton mellett lakott akkor a menyasszonya. És vasárnap mindig leküldött engem, hogy vigyek a „nőjének” virágot. Én nagyon örültem ennek a megbízatásnak. Kikerülhettem a vasporos műhelyből. Ki, a szabad ég alá. Új tájak felé. így ment ez négy hónapon át. Aztán megnősült a gazdám, a krakszni elromlott és többé nem mehettem a Balatonra bicajjal. De most már elfogott a túra szeretete. Vettem gépet heti részletre és a barátaimmal vasárnapról vasárnapra kirándultunk. Egyszer Esztergomba, egyszer Veszprémbe ... Történt aztán, hogy olvastam a Nemzeti Sportot. Kerékpárverseny! olvastam. Elhatároztam: én is versenyző leszek. Nekiláttam. Titokban treníroztam. Mindennap, a munka végeztével. Egyszer belekerültem egy gyakorlatozó versenyzőbolyba. Gondoltam magamban: most megpróbálom, hogy tudok-e már valamit. Megkevertem a hajtókart. Arcom tüzelt, egyre gyorsabban és gyorsabban rohantam előre. Valaki rámkiáltott: „Hát ez a pipec itt mit akar?” Erre még jobban megbokrosodtam. Na megadjatok, most megmutatom nektek."
“
„
A Tour de Hongrie legjobb magyarja volt”
Így foglalta össze addigi pályafutását a Pluhár István által szerkesztett, Magyarországi sportegyesületek története című könyv 1942-ben: Nótás Károly postaműszerész, Budapest. A Postás SE tagja. Kerékpárossportban szerepel. Számos tiszteletdíj, bajnoki és egyéb érmek tulajdonosa. 1929-ben kezdett a Postás SE színeiben versenyezni, amelynek azóta is egyik legeredményesebb versenyzője. 1933-ban Párizsban szerepelt kitűnően, ugyanezen évben a Tour de Hongrie legjobb magyarja volt. 1935–36-ban katonai szolgálatának befejezése után ismét az élvonalba került, amikor is 104 km-es versenyen 42 km-en felüli átlaggal 2 óra 28 perces idővel csúcseredményt állított fel. Ez évben az olimpiászon vett részt, ahol, sajnos, tömegbukás érte. A válogatott állandó tagja. 1940-ben három pályabajnokságot, 1941-ben egy versenyt nyert, majd katonai szolgálatra vonult be. 1942-ben az idénynyító versenyen a második hely után megnyerte a Budapest–Balassagyarmati versenyt, kiemelkedő teljesítménnyel. 1939-ben a Wienben rendezett nemzetközi 50 km-es párosversenyben győzött. Az évben részt vett még a Deutschland Halle nemzetközi versenyen is.”
A háború alatt nyerte a legtöbb bajnoki címét
1935-ben nyert először országos bajnoki címet, a Postás csapatával (Nótás Károly, Ritz István, Schmidt Miklós), a 4000 méteres versenyben. 1939-ben ugyancsak ebben a számban győzött társaival, de már Pelvássy Ferenccel és Szekeres I Bélával. Abban az esztendőben a párosversenyben (madison) Éles Ferenccel, az FTC versenyzőjével győzött, ezt a sikert újrázták 1940-ben, majd 1944-ben is. 1940-ben tandemben is győztek. A többi bajnoki címét egyéniben nyerte, 1940 és 1944 között, talán pályafutása legjobb éveiben. Háromszor diadalmaskodott az 1000 méteres állórajtos időfutamban (1940, 1942, 1944), valamint egy-egyszer a repülőversenyben (1940), tovább a 100 km-es mezőnyversenyben, az egyéni összetett országúti bajnokságon, a hegyi bajnokság mezőnyversenyében, és a pontbajnokságban, mind-mind 1942-ben.
Pályafutása a háború után
A második világháború (számára a sportban) sikeres évei után 1945-ben a Budapest Rendészeti SE színeiben folytatta a versenyzést. 1949-ben szállt ki a versenygép nyergéből. A lehető legszebben fejezte be versenyzői pályafutását, hiszen a búcsú esztendejében tagja volt a Békeversenyen harmadik helyen végző magyar válogatottnak. Egyénileg a kilencedik helyet szerezte meg. Pályafutása utolsó évében, 1948-ban már a magyar válogatott edzői közé tartozott. Később 1967-ig, a Magyar Kerékpáros Szövetség vezetésében dolgozott.
Források
Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936)
Pluhár István (szerk.): Magyarországi sportegyesületek története
Nemzeti Sport, 1931. május 6.
