Egy olimpiai bronzérem úszott el a tömegbukáson
Adorján István 1929-ben kezdett kerékpározni a székesfehérvári vasutasklub színeiben. Első jelentős eredményét 1933-ban érte el, amikor második helyen végzett Magyarország hegyibajnokságán. A következő évben a 100 km-es országúti bajnokságban lett második. 1935-ben harmadik helyezést ért el a Tour de Hongrie-n. 1936-ban országúton megnyerte a 100 km-es bajnokságot és második lett az összetett versenyben. Ugyanebben az évben a berlini olimpián az országúti mezőnyversenyben indult, ahol Nemes Nótás Károlyhoz hasonlóan bukásba keveredett és helyezetlenül zárt. A mezőnyversenyben a bukás miatt támadt zűrzavarból adódóan hiába volt négy magyar versenyző az élmezőnyben, nem sikerült három értékelhető időeredményt felmutatni, így a csapat végül helyezetlenül végzett. Liszkay István és Bognár János elkerülte a tömegbukást, ők két másodperccel a győztes francia Robert Charpentier mögött tizenhatodik helyezettként kerekeztek be a célba. Pedig jó esély lehetett volna a csapat bronzérmére, hiszen végül csak két csapatot tudtak értékelni (három-három fővel), és csupán a magyar válogatott rendelkezett még teljes gárdával a célegyenesben. Adorján István később így mesélte el a szomorú történetet:
Már csak ötven méterre lehettünk a 100 kilométeres országúti verseny céljától. Az első sor már majdnem befutott. Én a másodikban igyekeztem, amikor csak azt láttam, hogy minden szikrázik körülöttem. Egy olyan hatalmas tömegbukás történt, hogy csaknem hatvan-hetven ember és gép hevert egy kupacban. Sajnos, mi is belekeveredtünk a szerencsétlenségbe. Ez az eset annyira felbontotta a mezőnyt, hogy a végén csak néhány versenyzőnek tudták értékelni az eredményét.
„„
Megnyerte a tiszteletére rendezett ünnepi versenyt
1939-ben a kerékpáros-szövetség balatoni kerülete Adorján István tízéves versenyzői jubileuma alkalmából kerékpárversenyt rendezett, amit az ünnepelt nyert meg. A második világháborúban a keleti fronton harcolt, 1942-ben első lett egy oroszországi városban rendezett háztömb körüli versenyben. Elsö díja egy üveg likőr és két hét szabadság volt. Miután a frontról visszatért Magyarországra, 1943-ban még nyert két bajnoki címet az országos vidéki pályabajnokságon, az 1000 méteres időfutamban és az üldöző-csapatversenyben.
Adorján és az olimpiai fáklyaváltó
Még 1935-ben, amikor először hallott az olimpiai fáklyaváltóról, Adorján elhatározta, hogy biciklivel kíséri az olimpiai fáklyát Olimpiából Berlinbe. Számításokat végzett, ütemtervet dolgozott ki, és megtakarított egy kis pénzt az útra. A feladat nem volt egyszerű, hiszen 10 nap alatt 2941 km-t kellett volna megtennie, szinte pihenés nélkül. Tervét azonban a Magyar Kerékpáros Szövetség nem engedélyezte. Igaz, Adorján versenyzőként mégis eljutott az olimpiára. Ő volt székesfehérvári egyesülete első olimpikonja.
1956 őszén az Egyesült Államokba emigrált
A második világháború befejezése után a Magyar Kerékpáros Szövetség Balatoni kerületi sportintézöje volt. Az 1956-os forradalom leverése után az Egyesült Államokba vándorolt ki.
Forrás
• Sporthirlap, 1936. március 28.
• Nemzeti Sport, 1939. augusztus 28.
• Sporthirlap, 1943. szeptember 22.
• Népsport, 1984. december 6.