A kezdetek
A legendás maconi világbajnokság győztes csapathajójának tagja, Kovács László pályafutása az Elzett Sportegyesületben indult 1949-ben. Amint ideje engedte, ment a vízitelepre, ahol sötétedésig együtt volt a csapattársaival, barátaival. Az utánpótlásévei legjelentősebb eredményét is négyesben érte el: egyetlen ifjúsági magyar bajnoki címét K–4 500 méteren nyerte. Miközben műszerészként három műszakban dolgozott, kivívta a válogatott tagságot: 1951-ben, egy csehszlovák-lengyel-magyar hármas megméretésen mutatkozott be a válogatottban, második lett a a 10 000 méteren versenyző négyes tagjaként.
Az első világbajnok kajak négyes
Fontos mérföldkő volt a pályafutásában, amikor 1951-ben Nagy Lászlóval, Vagyóczki Imrével és Nezvál Edével létrehozták a Budapesti Bástya SE (a korábbi és a későbbi MTK) kajak-kenu szakosztályát. Itt jó körülmények között készülhetett a Kovács, Nagy és a Vagyóczki, Szigeti Zoltán páros. A sportolók időközben úgy látták, a legnagyobb csapathajóban lehet igazán esélyük a jó eredményre, így a folytatásban a négyes össszecsiszolására helyezték a hangsúlyt. Kovácsot 1953-ban behívták katonának, de az újonnan alakuló vízisport-század tagjaként biztosított volt a felkészülése a világbajnokságra. A sportági berkekben Kohán becenéven ismert kajakos külföldön először az 1954-es maconi vb-n versenyzett. Társaival, Vagyóczkival, Naggyal és Szigetivel a vb legnagyobb meglepetését okozták K–4 1000 méteren nyert aranyéremmel. A szám favoritjának a svédeket tartották – az északiak nyerték az előző, 1950-es vb-t –, ám a magyar egység már a középdöntőben aratott biztos győzelmével jelezte: számolni kell vele. A döntőbeli diadal pedig igazi csapatmunka volt, amelyről a korabeli Népsport ekképp tudósított:
„Versenyzőink szinte óramű pontossággal fogtak vizet, húztak és szabadítottak. Mozgásuk elölről olyannak tűnt, mintha csupán egyetlen versenyző evezett volna. Stílusuk lendületes, könnyed volt, vállból forgatták lapátjukat, csípőből előredőlve fogtak vizet, és olyan hosszan húztak, amennyire csak karjuk engedte.”
“
„
Kovács László tagja volt a következő, 1958-as vb-n szereplő válogatottnak is, és – noha K–2 500 méteren jó esélye volt az újabb vb-címre – végül két ezüsttel tért haza Prágából. A Nagy, Kovács kettős a párosok fél kilométeres versenyében 450 méterig biztosan vezetett, de ekkor ráevezett az utolsó bójára, ami megzavarta őket, és a lengyelek mögött 20 centivel lemaradva haladtak át a célvonalon. A férfi kajakosok 4x500 méteres váltóversenye is kiélezett küzdelmet hozott: Kovács Mészáros Györggyel, Hatlaczky Ferenccel és Kiss Lajossal lett második az NSZK mögött. Az 1959-es duisburgi Európa-bajnokságon Nagy Lászlóval K–2 500 méteren, és a 4x500 méteres váltóval is ezüstérmes lett. Sportolói karrierjét 1960-ban egy, a szívének kedves magyar bajnoki címmel zárta le: a győztes kajaknégyesben ott ült vele párostársa, Nagy László, valamint két fiatal, akinek ő adta a kezébe a lapátot: a római olimpián második Kemecsey Imre és a később vb- és Eb-bronzig jutó Kovács Kálmán.
Az élsport után is a sportág szolgálatában
Pályafutása befejezése után az Elektromosban kezdett el edzősködni. Két évvel később már az MTK-nál dolgozott, ahol edzőként, vezetőedzőként, majd szakosztályvezetőként tevékenykedett. Sok eredményes kajakost nevelt, a fent említett sportolókon kívül tanítványa volt az ötkarikás ezüst- és bronzérmes, ötszörös világbajnok Szabó István is. Civilben a Kender-Juta gyár beruházási főosztályvezetőjeként, majd kisvállalkozóként dolgozott, 70 évesen vonult nyugállományba. Visszatekintve úgy nyilatkozott: egyetlen szívfájdalma, hogy nem utazhatott el az 1960-as olimpiára, mert bevonták az útlevelét.
„Az olimpia előtt egy Opel Kadettet hoztunk be Nagy Lacival, ezért megfosztottak minket a római indulás lehetőségétől. Helyettem a saját tanítványom, Kemecsey Imre versenyzett, de hát ezt is meg kellett élni – elevenítette fel a történteket a Magyar Kajak-Kenu Szövetség honlapjának a 85. születésnapján adott interjújában, hozzátéve: maradéktalanul elégedett az életével. – A háborús évek kivételével minden tökéletes volt, szépnek tartottam, és ma is szépnek találom az életemet. Sikeres voltam sportolóként, szakosztályvezetőként, és mindig sikeres voltam a munkahelyemen is. Ha újrakezdhetném, mindent ugyanígy csinálnék.”
“
„
