Teleki Pál miniszterelnök fia
Széki gróf Teleki Géza Pál Rudolf nemesi családból származott. Édesapja széki gróf Teleki Pál (1879–1941) geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, édesanyja Bissingen-Nippenburg Johanna (1889–1942) grófnő. Első feleségének testvére, Darányi Béla 1912-ben sportlövőként részt vett az 1912-es stockholmi olimpián.
Háromszoros bajnok gyeplabdás
Teleki Géza a Magyar Hockey Club csapatával 1929 és 1942 közt háromszor nyert magyar bajnokságot gyeplabdában. 1929-ben Hegedűs Béla, Hertelendi Lambert, Jobbágyi Zsolt, Karácson István, Karácson László, Margó György, Miklós Ferenc, Révay József, Rudán Pál, Wirth Oszkár, Bethlen István, Daubner István, Haidekker Lajos, Karácson István, Karácson László, Margó György, Miklós Ferenc, Révay József, Rudán Pál és Johannes van der Bake voltak a társai. Különlegesség, hogy utóbbi csapatban két olyan játékos is szerepelt, akinek édesapja Magyarország miniszterelnöke lett politikai pályafutása során: Bethlen István és Teleki Géza. Teleki a harmadik bajnoki címét 1942-ben nyerte, Bácskai [Bogschütz] Béla, Derva László, Haidekker Lajos, Márffy-Montauno Tamás, Margó György, Miklós Ferenc, Révay József, Rudán Pál, Tasnády István, és Wirth István társaságában. Összesen 14 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A nemzeti csapat tagjaként részt vett az 1936-os berlini olimpián.
Tanulmányai, tudományos munkássága és politikia szerepvállalása
Egyetemi tanulmányait a bécsi és a zürichi egyetemen folytatta; Bécsben diplomázott geográfiából, majd doktorált 1936-ban. Ezután egy rövid ideig Törökországban kutatott olajat. 1937 és 1940 között a budapesti Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott geológusként. 1940-től 1944-ig a Kolozsváron újraindult Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen tanár, a Gazdasággeológia és Geográfia Tanszék vezetője volt. 1944-ben tagja volt a Moszkvában tárgyaló magyar fegyverszüneti delegációnak. A szovjet bevonulás után az Ideiglenes Nemzeti Kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Azonban a baloldali pártok tiltakozása miatt 1945-ben lemondott. 1948-ban a koncepciós perek elől kivándorolt; 1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le.
Az emigrációban
1949–1950-ben vezető kutató („senior researcher”) volt Virginia állam egyetemén, a külügyi tanulmányok tanszéken, majd 1950 és 1955 között ugyanott professzor. 1955-től nyugdíjazásáig a washingtoni George Washington Egyetem tanszékvezető geológiatanára volt, eközben 1956–1959 között az Észak-amerikai Sarkkutató Intézet tudományos kutatója. Nyugdíjazása (1977) után még két évig oktatta az egyetemen a földtan történetét és a légi-fényképek értékelését. Számos tanulmányt publikált gazdaságföldrajzi és geológiai témákból. Több amerikai és nemzetközi tudományos társaság és egyesület hívta meg soraiba: 1960-ban, például, a patinás Geological Society of Washington, Az emigrációs politikában nem vállalt szerepet, bár 1954–1956-ban részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmányban. Cikkei megjelentek a Nemzetőr című emigráns folyóiratban, amely az egyik legelterjedtebb és legnépszerűbb 1956-os sajtóorgánum volt.
Napló formájában megírta és közölte emlékeit az 1944. X–XII-i moszkvai fegyverszüneti kezdeményezésekről. Gyógyíthatatlan betegsége miatt harmadik feleségével, Susanne Gilberttel (Gilbert Zsuzsannával) együtt öngyilkos lett.
Forrás
• Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936)
• Antal Zoltán - Sass Tibor: A magyar sport kézikönyve
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_gyeplabdabajnoks%C3%A1g
• Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991
