Két olimpián is futott a magyar váltóban
Rácz Vilmos törvénytelen gyermekként 1889. március 31-én született Budapesten, majd középiskolai tanulmányai után, 1907-ben kezdett el versenyszerűen atletizálni sprinterként a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) színeiben. Tette mindezt olyan sikeresen, hogy a következő évben már a magyar csapattal utazhatott a londoni olimpiára.
Tagja volt a játékok legsikeresebb magyar atlétacsapatának, a bronzérmet szerzett olimpiai váltónak, ugyanakkor csak az elődöntőben állt rajthoz, így a svédek legyőzésében kapott szerepet harmadik futóként, a döntőben azonban már Nagy József vette át a helyét.
A következő évben is folytatódtak a sikerek, száz yardon magyar bajnoki címet szerzett, 220 és 300 yardon pedig országos csúcsokat állított fel, így 1912-ben helyet kapott a stockholmi olimpián induló magyar 4x100 méteres váltóban is, mellyel legyőzték a franciákat, de kikaptak ma svédektől, így végül a negyedik helyen végzett.
Újságíró, katona és politikus
Ezután még öt évig atletizált, de nagyobb sikereket már nem ért el. A stockholmi olimpia után kikerült a magyar válogatottból, amivel párhuzamosan kipróbálta magát színházi és sportújságíróként (1924 és 1830 között a Nemzeti Sport szerkesztője is volt) és megkezdte a tanulmányait a budapesti tudományegyetem jogi karán, ahol 1913-ben diplomázott.
Az első világháborúban katonaként szolgált, sportkarrierje ugyanakkor nem ért véget, később a téli sportok felé fordult, bár az 1924-es olimpiára végül nem sikerült kijutnia, feltehetőleg anyagiak miatt. Ezután a politika felé fordult, a második világháború után pedig emigrált, Nyugat-Németország után az Amerikai Egyesült Államokban, majd Új-Zélandon élt, ott hunyt el 1976. július 18-án.