Sportpályafutása
A szlovák származású Szobota Ferenc a Kassai Athlétikai Club versenyzőjeként elsősorban rövidtávfutásban és távolugrásban jeleskedett. A magyar csapat tagjaként részt vett az 1912-es stockholmi olimpián, ahol a 100m-es síkfutásban indult, valamint tagja volt a magyar 4 x 100m-es váltónak. A váltó nem került be a hármas döntőbe, de mint az elődöntőben legjobb időeredményt elérő egység végül a negyedik helyen végzett. A 100m-es síkfutásban is az elődöntő jelentette számára a végállomást.
Szobota távolugrásban is egyike volt kora legjobb magyar versenyzőinek: 1912-ben 681 cm-es eredménnyel megnyerte a Dáni-díjat. Tanulmányai befejezése után Budapestre költözött és innentől kezdve a MAC színeiben versenyzett.
Jogászi karrierje és korai halála
Szobota az első világháború után szerzett betegsége miatt visszavonult a versenyzéstől, de mint a KAC atlétikai szakosztályának vezetője a sportág közelében maradt.
Mint diplomás jogász először a kalocsai királyi törvényszéken dolgozott jegyzőként, onnan a kassai járásbíróságra került, aminek később az elnöke lett. Onnan Lőcsére helyezték át és a lőcsei törvényszék elnöke lett. A Felvidék egy részének Magyarországhoz csatolása után, amikor a kassai felsőbíróság Lőcsére került, a szlovák kormány Szobotát a felsőbíróság másodelnökévé nevezte ki. 1939-ben öngyilkos lett.