Már az első olimpiáján bronzérmes, egy tized hiányzott az ezüsthöz
Wiesner Frigyes akkor kezdett atlétizálni, amikor 1907-ben, mint egyetemi hallgató belépett a BEAC-ba. Eleinte csak rövidtávon indult és számottevő sikereket ért el ezen a téren is, hiszen már 21 éves korában bekerült a londoni olimpiára utazó csapatba. Ott 100 és 200 méteren nem jutott tovább az előfutamokból, de az olimpiai váltóval (200, 200, 400, 800 méter) harmadik helyet ért el. Ezután kezdett 400 méterre is áttérni. A váltó egyébként az ezüstérmes németek mögött mindössze egy tizeddel maradt el.
A világháborúban megsebesült a fronton, kitüntetést kapott
A stockholmi olimpián már 200 és 400 méteren, illetve a 4x400m-es váltóval indult, de a középfutamból egyik számban sem jutott tovább. 1913-ban a 300 méteres síkfutásban 36.4 másodperccel beállította a világcsúcsot, rá egy évre Európa-csúcsot javított negyed mérföldön. Ő volt az első magyar, aki a 400 métert 50 másodperc alatt futotta. 1910 és 1914 között négy magyar bajnokságot nyert 220 és 440 yardos síkfutásban. A Mezei nevet csak versenyzőként használta. Az első világháború derékba törte sportkarrierjét, a fronton megsebesült, golyót kapott a vállába, és a negyedik Isonzói csata alkalmával tanúsított bátor magatartásáért az első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Amikor azt kérdezte tőle egy újságíró, a háború után visszatér-e a sportpályára, így felelt:
Szó sincs róla! A három évi katonáskodás alatt teljesen elszoktam tőle, no meg az idő is eljárt felettem.
“„
Képeit kiállították, rajzai megjelentek a Nemzeti Sportban
1918-ban tartalékos tüzér főhadnagyként tért vissza a civil életbe. Csak egy évet végzett a Budapesti József Műegyetem építészmérnök szakán, 1907 őszén a Magyar Királyi Országos Mintarajziskola és Rajztanárképzőben folytatta tanulmányait. 1912-ben rajztanárként diplomázott a jogutód Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, 1920-tól iskolai rajztanárként dolgozott. Festményeivel is sikereket aratott, négy kiállítása is volt a Műcsarnokban, sportolókról készített rajzai pedig rendszeresen megjelentek a Nemzeti Sportban. 1927-től tagja volt a Szent Imre Szenátusnak, 1932-től a Magyar Olympiai Társaságnak, továbbá 1937 tavaszától a Magyar Képzőművészek Egyesületének is.