Tatár és Buzek társa a válogatottban
Tóth László a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium tanulója volt, az iskola fiú röplabdaegyüttesével 1963-ban bejutott az országos középiskolai kupa legjobb nyolc együttese közé. Testnevelő tanár szeretett volna lenni, így érettségi után a Testnevelési Főiskolán folytatta tanulmányait. A TFSE csapatában játszva hívta fel magára a figyelmet, 1965-ben lett tagja a válogatott keretnek. 1965 decemberében a szövetség hivatalos lapjában, a Röplabdában Porubszky László szövetségi kapitány többek között így tekintett vissza: „Az 1965-ös évben a válogatott keretben dolgozó fiatalok közül elsősorban Buzek László (Csepel) és Tóth László (TF) neve kívánkozik a papírra.” Miután végzett a TF-en, 1967 nyarán szerződtette a Bp. Honvéd, így Tatár Mihály, Flórián Tibor, Czafik Béla, Czakó Kálmán csapattársa lett. Részt vett az 1966-os csehszlovákiai világbajnokságon, amelyen tizedikként végzett a válogatott. 1965 és 1968 között húsz hivatalos mérkőzésen húzta fel a címeres mezt, a Honvéddal egyszer bajnoki címet (1967), kétszer kupagyőzelmet ünnepelhetett.
Játékos, edző és testnevelő tanár Szombathelyen
1970. januárban visszatért Szombathelyre, és a helyi NB II-es Spartacusban folytatta pályafutását. Az 1971-es idényben kulcsszerepet vállalva segítette csapatát az NB I-be jutáshoz, majd a kiesést követően, 1973. januárban játékos-edzőként váltotta Szabó Miklós trénert. A Spartacus-Styl idény közbeni megalakulásával, 1974 szeptember végétől újra „csak” játékos lett, 1975 végén vonult vissza, egyúttal 1976 januárjától a Haladás VSE női csapatának edzője lett. Nem maradt el a siker sem: 1977-ben feljuttatta az NB I-be a csapatot, amely hat idényen át őrizte meg élvonalbeli tagságát. Szombathelyre történő visszatértétől, az 1970-es évek elejétől hosszú évtizedekig testnevelő tanárként dolgozott egykori középiskolájában.
