Futballista- és tornászgenetika a vízilabdához
Sportos családba született, édesapja, Kisteleki István futballedző, édesanyja, Fajt Ágnes ritmikus gimnasztikázó. Nem talált rá rögtön a vízilabdára, előbb úszott, majd kosárlabdázott. Az 1994-es világbajnoki győzelem volt nagy hatással rá – a magyar női válogatott győzelmével záruló döntőt a helyszínen nézte meg –, és az a siker elválaszthatatlanul hozzákötötte a vízilabdához. Négy év múlva már kopogtatott a felnőttválogatott kapuján.
Az athéni olimpián találta meg a férjét
15 évesen bekerült a juniorválogatottba, és mindjárt győzelmet ünnepelhetett az angliai Európa-bajnokságon. Az 1998-as Európa-bajnokságra már elvitték, de akkor még csak kiegészítő embernek számított. Az olimpiai kvalifikációért induló csapatból kimaradt, ahogy a 2001-ben Eb-győztes társulatból is. A 2003-as évben viszont már fontos játékos volt, az Európa-bajnoki bronzéremből gólokkal vette ki a részét. A 2004-es olimpián is a hatodik helyezett csapat tagja volt. Ez az olimpia nagy hatással volt az életére, mert itt ismerte meg a kézilabdás Lendvay Pétert, aki a lánya, Zoé apja.
Szórta a gólokat a megnyert világbajnokságon
Élete legnagyobb sikerét Montrealban érte el, amikor a világbajnoki aranyérmet szerző csapat tagja volt. A csoportmeccseken ő lőtte a legtöbb gólt az egész mezőnyben, a spanyolok ellen villogott különösen, amikor háromszor talált be. Az ejtései élményszámba mentek, sem a védelem, sem a kapusok nem tudtak vele mit kezdeni. A tudatosságot és a kiszámíthatatlanságot ötvözte a medencében ezen a tornán. Az amerikaiak elleni döntőre is tartogatott egy gólt, gyorsaságát akkor is remekül kamatoztatta. A kapitány, Faragó Tamás azt mondta a finálé után, hogy kétszer kellett megnyerni. A csapat ellépett ugyan négy góllal, az amerikaiak 7-7-re egyenlítettek, de a hosszabbításban már csak a magyarok dobtak gólokat, és 10-7-re nyertek. Faragó azt is mondta, hogy az olimpia utáni csalódásból sikerült energiát meríteniük.
Ha csak egyetlen dolgot kellene kiemelni a pályafutásomból, akkor ez a siker lenne. Ekkor minden összeállt.
“„
Negyedik hely az olimpiáról
A vb után egy évvel gyereket szült, de gyorsan visszatért, mert az olimpián mindenképpen ott szeretett volna lenni. A csapat éremvággyal utazott Pekingbe, és az első meccsen mindjárt le is győzte az egyik nagy riválist, Hollandiát. A 11-9-es sikerből két találattal vette ki a részét. A görögök ellen 10-4-re nyertek, akkor is kétszer volt eredményes. A hollandokat az elődöntőben már nem sikerült legyőzni, a bronzmeccsen négy góllal terhelte meg az ausztrálokat, de az éremhez ez sem volt elég, mert a rivális büntetőkkel nyert. A negyedik hely ellenére úgy gondolja, nincs hiányérzete, olaszországi klubjaival is megnyert mindent, amit csak lehetett.
A testvérével együtt lett Eb-bronzérmes
A 2012-es olimpiát nem vállalta, a 2014-es budapesti Európa-bajnokságra viszont visszatért, és nagy élményt kapott, mert a testvérével, Hannával együtt került be a csapatba, és együtt ünnepelhették a harmadik helyet a Margit-szigeten. A spanyolokkal nem bírtak az elődöntőben, az olaszokat a bronzmeccsen viszont sikerült egy góllal, 10-9-re felülmúlni. A 2016-os olimpiai csapatba Hanna került be, Dóra már nem.
Anya és lánya együtt a medencében
Kisteleki 2018-ban érezte úgy, hogy befejezi a pályafutását a Ferencvárosban. El is búcsúztatták, de amikor látta, hogy a lánya az UVSE-ben egyre szebben fejlődik, azt találta ki, hogy játszik egy meccset ellene, úgy lesz kerek az ő történetük. A III. kerület színeiben ugrott a medencébe 2022 februárjában. „Beszélgettünk előzetesen a meccsről, együtt indultunk el otthonról, annyit tanácsoltam neki, hogy ne foglalkozzon a felhajtással, ami körülvesz majd bennünket. A lányomnak nehezebb volt, mert én biztosan befejezem, ő nem. Történelmi meccs volt, Zoé adottságai kompatibilisek ehhez a játékhoz, megvan a magassága, az ereje.”