Brávik

Fruzsina

Brávik Fruzsina eleinte úszott, majd a kosárlabdával kacérkodott, ám nyáron egész nap a strandon lógott társaival. Egy ilyen alkalommal ment oda hozzá Mihók Attila edző, hogy rábeszélje a vízilabdára. Rendszeresen rágta a fülét, még a szüleit is felkereste, végül beadták a derekukat. Ez 1998 nyarán történt, és a 12 éves lány a pólónál ragadt. A Dunaújvárosi VSE-ben sportolt, 1999 novemberében, 13 évesen bemutatkozott az ob I-ben, 2001-ben pedig részese lehetett az első újvárosi bajnoki címnek. A következő idényben a Duna-partiak két együttessel indultak az élvonalban, Brávik a tinik alkotta „fiókegyüttes”, a Dunaújvárosi VSI színeiben játszott. 2002 őszén végleg felkerült a felnőttcsapatba (Dunaújvárosi Főiskola), és 16 évesen, 2003 júniusában újra bajnoki sikert ünnepelhetett.

Az itthon egyeduralkodó Dunaújvárosnak ez volt sorozatban a harmadik bajnoki aranya, amelyet 2004-ben és 2005-ben követte a negyedik és ötödik diadal. Brávikot a centergondok enyhítésére megoldást kereső szövetségi kapitány, Faragó Tamás 2004 márciusában (17 évesen) meghívta a válogatott bő, húsztagú olimpiai keretébe. Az olimpián még nem, a 2005-ös világbajnokságon viszont már ott lehetett. Furcsa kettősség: a 2005. januári perthi junior-vb-n csak a 11. helyen végzett a magyar csapat tagjaként (őt beválasztották az All Star-csapatba), ellenben a nyári montreali felnőttviadalon (amelyen kiegészítő szerepet kapott, gólt nem szerzett) a dobogó tetejére állhatott! Ez volt a magyar női póló második, máig utolsó világbajnoki címe.

A 2006-os belgrádi Eb elődöntőjében az ő góljával vezettünk 5–2-re az első negyedben, ám a félidőben már 8–5-ös orosz vezetést mutatott a tábla, azaz 0–6-os sorozatba botlott bele a Szilágyi Péter irányította magyar válogatott. A vége 12–11-es vereség lett, aztán a bronzérmet csak megcsíptük a spanyolok ellen, Brávik-gól nélkül. A 2007-es melbourne-i vb-n nővérével, a kapus Henriettával képviselte a magyar színeket, és a Kanada elleni negyeddöntőben (11–9), valamint az Egyesült Államok elleni elődöntőben (9–10, hosszabbításban) is jól játszott, az oroszokkal szemben elveszített bronzmeccsen egy gólt szerzett. A 2008-as olimpiára annak ellenére került be a csapatba, hogy a februári olimpiai selejtező és a júliusi Eb előtt is ő lett létszám feletti, aztán a bronzot hozó málagai kontinenstorna után Godova Gábor őt jelölte a Pekingbe utazó együttesbe Bujka Barbara helyett. Pekingen kiegészítő szerepet játszott, gólt nem szerzett, a válogatott a 4. helyen végzett.

A 2009-es római világbajnokságon (7. hely) még játszott, ám 2010-ben (23 évesen) lemondta a válogatottságot, azzal indokolva döntését, hogy már nem ég benne a tűz, nincs benne motiváció. Immár ötszörös bajnokként egyúttal Szentesre igazolt, de a következő évben visszatért, hogy megint egy idény után váltson: 2012-ben egy francia kisváros, Saint Jean-d’Angély csapatába, a Nautic Club Angérienbe igazolt. Két év után ismét Dunaújvárosba vezette az útja, ekkor kóstolt bele az edzőségbe az utánpótlásban, egyúttal játszott is a Mihók-csapatban. 2016 őszétől már Szentesen pólózott, és edzette a fiatalokat. Miután 2018-ban – hat bajnoki cím, öt MK-győzelem, a BEK-ben szerzett egy 2. és két 3. hely birtokában – abbahagyta a játékot, az utánpótlás gardírozása mellett Vidumanszky László segítője lett. 2019 januárjában ideiglenesen kinevezték vezetőedzőnek, megbízatása márciusban ért véget, amikortól az új szakvezető, Komlósi Péter munkáját segítette. Tapasztalatait évek óta a szentesi leány-utánpótláscsapatok edzőjeként kamatoztatja.

• Arcanum Újságok • duol.hu • Nemzeti Sport tudósításai • Délmagyarország 2010. szeptember 11. (23. oldal) • Magyar Szó 2015. augusztus 31. (13. oldal)