Centerből kapus, kapusból center
Gyöngyössy Anikó Budapesten született, 1990. május 21-én. Az első támadásokat a POLO Sport Club játékosaként vezethette még 2001-ben, vagyis alig 11 éves korában. Később hátrébb került, egészen a gólvonalig. Ott szintén ígéretesen teljesített. Éppen ezért számított meglepetésnek, amikor újra a mezőnyben tűnt fel. Az egyszeri váltás nem ismeretlen a sportágban, de két ekkora változtatás azért már kevésbé jellemző a vízipólóban. De ha már így esett, legalább a teljes játéktéren otthonosan mozoghatott Anikó.
Légiós Németországban
2011-ben Németországba, az északi kikötővárosba, Hamburgba írt alá egy szerződést. Ott nem hálóőrt kerestek, de ez őt főszereplőként egy cseppet sem zavarta meg. Előreúszott, majd elkezdte keseríteni a korábbi kollégák életét. A maga 185 centiméterével nem a legnagyobb center, de azért a megjelenése tekintélyt parancsoló a vízben. Végzettsége szempontjából pedagógus. Ezt a hivatását részben otthon is gyakorolhatta, hiszen 2021-ben az egyetlen olyan játékos volt a magyar nemzeti válogatott keretében, aki már édesanyaként vívta ki a csapattagságot. A Roger névre is hallgat, azt még a karrierje elején kapta meg.
Olimpiai bronzérmes lett Tokióban
Megfordult az Angyalföldi SI mellett a Szentesi VK együttesében, a hamburgi idegenbeli kalandot követően viszont a BVSC-hez tért haza. Bíró Attila szövetségi kapitány beválogatta őt a tizenhármas olimpiai keretbe Tokió előtt. Gyöngyössy Anikó a magyarok hét mérkőzése közül egyet, a harmadikat, Japán ellen kihagyta, de a többin mindig szerepet kapott. Két gól került a neve mellé. Az oroszok elleni bronzmérkőzés megnyerése (9–7) után éremmel térhetett haza a Távol-Keletről. A magyar női vízilabda-válogatott először lett olimpiai érmes. A csapat tagjai kiérdemelték a Magyar Arany Érdemkereszttel (polgári tagozat) kitüntetést.
Eb-ken, vb-ken játszott
Részt vett a 2009-es vb-n (7.), majd a 2019-esen (4.) is. Három Európa-bajnokságon játszott, 2010-ben (5.), 2018-ban (4.) és 2020-ban (3.). Ami klubpályafutását illeti, az OB I-ben két ezüstöt (2011, 2017) és három bronzot (2016, 2018, 2019) szerzett.
Források
Délmagyarország, 2010. október 19.
Magyar Nemzet, 2017. november 23.
Nemzeti Sport, 2014. október 16.