Kezdetben utálta a vívást
Harmadikos lehetett, amikor egy vívóedző gyerekeket toborzott az iskolájában. Mivel mindig férfias sportot szeretett volna űzni – lőni vagy lovagolni, esetleg vívni –, úgy döntött, hogy elkezdi az edzéseket. Akkoriban nem úgy működött a vívás, mint jelenleg. Most pár hét után már fegyvert kapnak a kezükbe a gyerekek, ők erre éveket vártak. Horváth két év után rettenetesen utálta az egészet, mivel nem csináltak mást, csak körbefutottak, ugráltak, indiánszökdelések mellett lábmunkáztak. Az áttörést a nyolcadik osztály hozta meg neki, amikor a KSI-be került, ahol már látta a találatokat a kijelzőn, ami imponált neki.
Első magyar világbajnoknő
1989-ben vett részt első világbajnokságán, amelyen nyert csapatban. A párbajtőr akkor még nem szerepelt az olimpiai műsorban, a nagy nemzetek csapatai mégis mind ott voltak. 1991-ben az Európa- és a világbajnokságon is győzött mind egyéniben, mind csapatban. Az Eb-t Bécsben rendezték, a vb-t a Budapest Sportcsarnokban. Az övé volt az első magyar arany a vb-n, egyben ő lett a szakág első világbajnoknője. Azon a délutánon 123 versenyző közül emelkedett ki. Az aranyéremig vezető úton Szőcs Zsuzsát és Várkonyi Marinát is legyőzte. A fináléban a német Eva-Maria Ittner volt az ellenfele. Drámai mérkőzés volt, az első asszót 6:5-re nyerte meg, a másodikat azonban elveszítette ugyanilyen arányban. A mindent eldöntő csörtében aztán 6:4-re győzött, az utolsó pillanatokban kamatoztatta csodálatos tempóérzékét, és már dobálták is a levegőbe.
Meg akartam nyerni ezt a világbajnokságot. Hangsúlyozom: ezt. Az itthonit, a budapestit. Akartam én győzni tavaly Lyonban is, persze, hogy akartam. De az más. Az olyan, hogy elmegy az ember egy versenyre, és éppen meg is nyerheti, ha elkapja azt a bizonyos fonalat. De én itt és most akartam nyerni. A győzni akarás mellett kellett a belső keménység, az elszántság is.
“„
A címvédés
Még a budapesti vb-n kérdezték tőle a hobbijára utalva, hogy mit szeretne fotózni? Azt válaszolta, a magyar csapatot a dobogó tetején. Egy év múlva teljesült a vágya, mert Havannában mindkét címét megvédte. Csapatban a németeket múlták felül, egyéniben a francia Pichot-t verte meg. 1993-ban Essenben a csapattal nyert, egyéniben azonban kiderült, ő is csak ember, nem tudott megint hibátlanul vívni, és vereséget szenvedett. 1994-ben a második helyezett tagja, és onnan elveszett belőle a tűz, és már nem folytatta 1996-ig, amikor a szakág már helyet kapott az olimpiai programban.
A riporter
1996-ban hagyta abba a vívást. Már a Közgazdasági Egyetem alatt is vonzotta a média, szívesen írt volna cikkeket a Nemzeti Sportba. 1996 nyarán az Eurosport riportere lett, és a vívás mellett sok más sportágat is közvetíthetett. Folyamatosan tanulta a sportágak szabályait. 2012-ben ő kommentálta az MTV-ben Szilágyi Áron Londonban szerzett első olimpiai aranyérmét.