Komatits

József

A gyermekként a futballt imádó, vékony dongájú Komatits Józsefet édesanyja beszélte rá inkább a vívásra, így került 1962-ben idősebb Gasztonyi Jánoshoz, aki egy hónapig tesztelte a fiút, hogy végül azt mondhassa a mamának, hogy igen, megveheti neki a vívószerelést. A szombathelyi Haladás VSE tehetsége 1968-ban – vidékiként nagy szó! – megnyerte az ifjúsági bajnokságot, 1970-ben az Ifjúsági Barátság Versenyt és a vidékbajnokságot (immár ifjabb Gasztonyi János volt a trénere), ám 1971-ben katonának bevonulva, a Bp. Honvédba igazolva megtört a pályája. Leszerelését (1973. március) követően, újra a Haladás vívójaként, ismét erőre kapott, 1973-ban kiharcolta a válogatottságot, 1974-ben harmadik lett az ob-n.

Miután a Haladásban – ahogy mondani szokták – felfelé lógott ki a többiek közül, azaz nem voltak hozzá méltó erős vívópartnerei, váltania kellett. Ekkor már az 1976-os montreali szereplés lehetősége lebegett a szeme előtt, és az MTK-ban Szőcs Bertalan irányította a felkészülését. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy heti háromszor Szombathely és Budapest között ingázott. A döntés jónak bizonyult, hiszen 1976-ban a legtöbb pontot szerezve egyértelműen vezette a hazai tőrözők ranglistáját, Bay Béla szövetségi kapitány azonban csak negyediknek, vagyis tartaléknak jelölte a montreali csapatba. Nagy felhördülés támadt, különösen Vas megyében, és Gonda György megyei tanácselnök közbenjárásának köszönhetően az OTSH utasította Bay Bélát, hogy Komatitsnak ranglistaelsőként mindenképpen helyet kell kapnia a csapatban. Így alakult ki a Komatits, ifj. Somodi Lajos, Kamuti Jenő trió. Montrealban a vasiak büszkesége jutott legtovább, a 16 között esett ki: kikapott a szovjet Vlagyimir Gyenyiszovtól, a vigaszágon legyőzte a nyugatnémet Klaus Reichertet, majd a döntőért veszített a végül ezüstérmet szerző szovjet Alekszandr Romanykov ellen. Csapatban hetedik hely jutott a magyaroknak.

Megvetette lábát a válogatottban, így az 1977-es Buenos Aires-i és az 1978-as hamburgi világbajnokságon is pástra lépett. Egyéniben nem került a döntő közelébe, míg csapatban az ötödik, illetve a hatodik helyen végzett társaival. Ebben az évben szakmai vitába keveredett mesterével. Úgy érezte, Szőcs Bertalan az ellenfél hibáira építő, második szándékú vívást erőltet rá, ami neki nem megy, ő inkább irányítani akart, az első szándékú vívásban hitt. A nézetkülönbségnek szakítás lett a vége, visszatért a Haladáshoz, egyúttal bizonytalan évek következtek – miután ifj. Gasztonyi János távozott a klubtól, 1979-től alapvetően edző nélkül készült, sőt Gasztonyi helyett őt bízták meg a vezetőedzői feladatokkal. Úgy tűnt, már nem számolhatnak vele élversenyzőként, ám 1981-ben Szlovenszky Lajos lett a válogatott tőrszakágvezetője, aki kaput nyitott előtte: ha a legjobb öt hazai versenyző közé küzdi fel magát, utazhat az 1982-es világbajnokságra. Szárnyakat adott neki a lehetőség, például 1976 után ismét második lett az ob-n, sőt ő vezette a ranglistát. Részt vehetett a római vb-n, amelyen a csapatversenyben ötödikként végzett a válogatott.

Ezzel nem volt vége az évnek, nevezték az őszi mödlingi Európa-bajnokságra. Nagy reményekkel készült, ám szerencsétlenségére a felkészülés hajrájában bokaszalag-húzódást szenvedett Tatán. A kontinensviadalig nem is vehetett tőrt a kezébe, így tíznapos pihentetést követően állt pástra az osztrák városban. Lefagyasztott, mereven rögzített bokával is feljutott a 16-os táblára, ahol 3:0-s kezdés után kikapott a német Heintől. A vigaszágon – miután lejárt az idő – 8:8-ra végzett a brit Steven Paullal, de ő vitte be a döntő találatot, a fináléért pedig 5:1-ről és 7:3-ról veszített 10:7-re a címvédő, Mödlingben végül bronzérmes olasz Andrea Borella ellen. Az 1983-as ob-n még megszerezte a negyedik helyet, és bár véget ért versenyzői pályafutása, maradt a pást mellett. Nem felejtették el, megkeresték a mödlingi vívóklubtól, és 1983 végétől amolyan félprofi státusban kötelezte el magát: heti kétszer autózott el a Bécshez közeli városba, edzés után pedig haza, emellett társadalmi munkában a Haladásban is fogta tanítványai kezét.

Hét évig maradt Mödlingben, 1990-től hosszú évekig egy Bécs környéki fitneszközpontban vállalt munkát, majd Bécsújhelyen edzősködött. Közben feleségével menyasszonyiruha-üzletet vitt Szombathelyen. Mindössze 56 évesen hunyt el betegség következtében, végakarata szerint családi házuk kertjében helyezték el a hamvait. A 2020 szeptemberében Szombathelyen átadott 12 versenypástos modern vívócsarnok Komatits József nevét viseli.

• Arcanum Újságok • olympedia.org