Zinner

Sándor

Mivel születési helyéről és idejéről csak közvetett adataink vannak, és szüleiről sem tudunk semmit, ezért azt sem ismerjük, hogyan kezdhetett el sakkozni. Az biztos csupán, hogy a Magyar Sakkvilág 1917 májusában a Budapesti Sakk-körben rendezett nyeretlenek versenyén az 5–7. helyezettek között hozza a Zinner nevet, ami feltehetőleg Sándort takarta. Júniusban viszont már biztosan az ő nyert levelezési partiját közölték. Júliusban az első komolyabb sikeréről írnak, mikor is a BSK nyári fiatalok versenyén másodiknak várták az ifjú Steiner Endre mögött. (Ekkortájt mindketten feladványmegoldásokat is küldtek be a lap megfejtési versenyére, sőt Zinner élő fejtőtornákon is rendszeresen indult, sikerrel.) A juniorviadal végül a várakozások szerint alakult, annyi változással, hogy a fiatalabbik Steiner fivér, Lajos bejött Zinner mellé a holtversenyes 2–3. helyre. 1918-ban egy Budapesten váltott levelezési miniatűrje is napvilágot látott, ami megerősíti, hogy a fővárosban lakott, és 1919-ben a Független Magyarország esti lapban sakkrovatot indított. Időnként azonban visszajárt szülőföldjére, pl. 1923 januárjában 16 táblás szimultánt tartott az ungvári Bercsényi kávéházban.

Még a trianoni békeszerződés megkötése előtti évben Zinner Sándor eredményes volt az amatőrbajnokságon és a feltörekvő fiatalok versenyén; pl. az utóbbin Steiner Endrét is megelőzte. Ekkor még Ballával (akivel közös szimultánt is tartott) és dr. Elekes Dezsővel „egyenértékűnek mutatkozott”. Nem véletlenül írta róla Vajda Árpád a Magyar Sakkvilágban a következőket: „Zinner Sándor az »enfant terrible«, aki folyton forr és nem tudja megtalálni önmagát, pedig már »tanítványai« is vannak, és mint rovatvezető is tekinthet múltra vissza. Sok ellensége van különösen szerfölött magabízó természete miatt, de ezek is kénytelenek bevallani, hogy tehetséges. Reméljük, hogy idő múltával be fogja váltani mindazon ígéreteket, amikre képességei révén kötelezve van.” 1925-ben is a magyar éljátékosok közé tartozott, de a húsztáblás Budapest–Bécs városközi mérkőzésen csak az utolsó előtti deszkát kapta meg, ahol nyert. Ebben az évben elindult Budapest egyéni bajnokságán is, de nem jutott döntőbe.
Már abban az időszakban is gyakori látogatója, sőt mi több, egyik motorja volt a kávéházi sakkéletnek. Legsikeresebb éve 1926 volt, hiszen ez év júliusában megnyerte a budapesti Gellért Szállóban a FIDE harmadik kongresszusára rendezett nemzetközi főtorna döntőjét, s ezért megkapta a mesteri oklevelet, noha a cím hivatalos megítélésére még várnia kellett. Ezután néhány nappal később tagja volt a nem hivatalos sakkolimpián győztes magyar válogatottnak is, és két játszmából 1,5 ponttal járult hozzá a sikerhez. Ekkor írta róla, a legfiatalabb hazai címviselőről a Magyarság című napilap a következőt: „Főereje nagytaktikai elevenségében van, egyik legélesebb és legátütőbb erejű mesterünk.” 1927-ben Sterk Károly mester elleni párosmérkőzésén a Ceylon-kávéházban 3,5:1,5 arányban nyert. Ez az első hivatalos sakkolimpia mesterversenyének egyfajta szűrője is volt, de az igazi válogatótornát is megnyerte. Közben a Magyar Hírlap olvasói a 9. legjobb magyar sakkozónak választották. A londoni szereplése azonban nem lett túl fényes. 1928-ban a Nemzeti Mesterverseny nyolc résztvevője közé is meghívták, ahol meglepetésre a győztes Vajda mögött fél ponttal lemaradva (de őt legyőzve) a 2–4. helyen zárt. Vagyis, a távol maradókat is ideszámítva, még mindig benne volt a legjobb 10 magyar sakkozóban.

Ezt követően azonban a versenysakkból egy csapásra eltűnt, az okát nem tudjuk. Az utolsó hírek szerint 1930 vége felé 2. lett Újpest villámbajnokságán. Az Angol-kávéház 1931 végi bezárásakor dr. Vajda Árpád írt búcsúztatót a szentélyről, amiben őt is élőként megemlíti, pedig akkor már nem élt: „A háború végén és utána Zinner mester királysága volt e hely. Fanatikus tisztelői Capablancával hasonlították össze és tekintélye példátlanná növekedett. Ahogy ő eltávozott Délvidékre (Ceylonba, a kávéházba, nem a szigetre), az Angol-kávéház sakkélete szinte teljesen megszűnt.” Mindez azt mutatja, hogy Zinner Sándor egyre inkább a kávéházi népszerűségének élt, s ezért is furcsa, hogy szinte észrevétlenül távozott el a földi lét világából. Halálhírét hónapokkal később közölte a Magyar Sakkvilág meglehetősen szűkszavúan. Nagy részvét mellett temették el, a magyar sakkozás sokadik olyan tehetségét, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

• www.arcanum.hu