A vízilabdától az öttusáig
Sasics Szvetiszláv Sátoraljaújhelyen született 1948. január 19-én. Édesapja, Dr. Sasics Szvetozár ágán szerb, testnevelő tanár édesanyja, Kedvesi (eredetileg: Libee) Anna ágán német származású. Nyolc éves koráig, vagyis az 56-os eseményekig éltek Sátoraljaújhelyen, amikor az egyébként főorvosként praktizáló édesapa felszólalt a forradalom mellett, amiért elveszítette állását. Bár a család számos német ismerőse felajánlotta, hogy segítenek kijutni Németországba, a család Budapestre költözött. A gyermek Szvetiszlav az Álmos Vezér téri Általános Iskolában folytatta tanulmányait bátyjával együtt. Vízilabdázóként, majd úszóként kezdett a Budapesti Spartacusban Ölveczky Vilmos, tanítványaként, de 1967-ben a mindig fékezhetetlen természetű fiatalember társaival együtt egy kamaszos csíny elkövetéséért felfüggesztett büntetést kapott, így került dr. Szilágyi István edző, illetve ügyvéd segítségével az Újpesti Dózsába, ahol először úszott, majd három- és öttusázott.
A válogatott évek
1969-ben Benedek Ferenc invitálására a Csepel SC versenyzője lett egészen 1971-ig. 1970-ben országos bajnokságot nyert háromtusában egyéniben és csapatban is, majd behívták katonának. Először Tapolcára, majd Nagykanizsára helyezték. 1972-ben elhunyt az édesanyja, majd két hónap múlva édesapja is. Sportpályafutásának következő állomása a Budapest Honvéd Egyesület volt, amikor is László István egykori szövetségi kapitány megkeresésére mondott igent. 1973-ban a válogatott keretbe került. Öttusában 1975-ben Kancsal Tamással és Maracskó Tiborral világbajnokságot nyert csapatban. László István, korábbi szövetségi kapitány, a Honvéd akkori vezetőedzője Kancsal Tamás edzőpartnerének állította Sasicsot. A sportember úgy értékelte, hogy Kancsallal való közös munkájának köszönheti legnagyobb eredményét. Az 1976-os olimpián nagy reményekkel indult az előző évben világbajnok hármas, itt azonban „csak” bronzérmet szerzett a Maracskó-Kancsal-Sasics összeállítású csapat. Sasics egyéniben a 18. helyen végzett. Részt vett az 1978-as világbajnokságon Jönköpingben, ahol csapatban ötödik lett Horváth Lászlóval és Szombathelyi Tamással, egyéniben pedig hatodik volt. Ebben az évben az Év magyar öttusázójává választották.
1979-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupájának győztese lett.
Az aktív sport után
1980-ban fejezte be az élsportot. Vívómesteri (1977) és testnevelőtanári diplomát (1981) szerzett.
Aktív sportpályafutása után a Honvédban edzősködött. Úszásban és futásban segítette a gyerekek felkészülését. Ebben az időszakban formálódott a fiatal Fábián László is a Honvédban. Az edzői pálya azonban nem elégítette ki. Pintér Tamás (Oroszlán) hívta magával a Színművészeti Főiskolára, ahol hét éven keresztül segítette a növendékeket, mint mozgáskultúra oktató. Oroszlán mellett akrobatikát, vívást, lovaglást oktatott a színész palántáknak. Itt később adjunktusi fokozatot szerzett.
1987-ben elhagyta a főiskolát és civil foglalkozásba kezdett egy faipari kft-nél, ami nem sokkal később csődbe ment. Így jutott el a XIII. kerületi Radnóti Miklós Általános Iskolába, ahol testnevelő tanárként tevékenykedett. Emellett bátyja közbenjárásával, - aki időközben erdőmérnöki diplomát szerzett a Soproni Egyetemen - több nyarat is végigdolgozott Németország legnagyobb állami lovastelepén.
Életének következő színtere a Budai Edzőtábor volt a Szabadsághegyen, ahol az orvosi labor egyik munkatársa volt egészen 2000-ig. Közben masszőrnek tanult, mely szakmában igazán megtalálta önmagát és számítását, így 2000-től kezdve masszőrként dolgozott.
Három házasságából két gyermeke született: Sasics Miroszlav és Sasics Milán.