Bakó

Pál

Bakó Pál, világbajnok és olimpiai ezüstérmes öttusázó, edző 1946. június 8-án született Budapesten. A pestújhelyi 9 éves fiú minden vágya volt, hogy úszó legyen, így beiratkozott az Újpesti Dózsa neveltjei közé, ahol Técsői Henrik keze alatt edzett. Eleinte nemcsak az úszással, hanem a vízilabdával, sőt a műugrással is próbálkozott. Elmondása szerint úszásban nem volt kimagaslóan tehetséges, inkább csak „úszkált”. Majd a Kertész utcai Általános Iskolai testnevelő tanára kiemelte a többiek közül. Ő volt Nyulászi András, aki már számos válogatott öttusázót edzett. Bakó háromtusával kezdett a Budapesti Pedagógusban (később Dózsa), ahol a későbbi szövetségi kapitánnyal, Pálvölgyi Miklóssal, és Pintér Tamással (Oroszlán) együtt készült, sőt még az akkoriban aktív, ma már legendás hírű Mizsér Jenővel is edzett együtt. 1961-ben Mizsér Jenő első tanítványaként készült fel legelső versenyére. Kezdetben tartott a lovaktól, nem ment neki olyan könnyedén, mint az úszás, vagy a futás. Olyannyira nem, hogy Tóth Béla lovas edző eltanácsolta a sportágtól, ám szerencsére Mizsér kiállt a fiú mellett. Nem csupán jobb lett lovaglásban, de az egyik legjobb lovassá vált.

1965-től a Honvédban folytatta először a három-, majd az öttusát egészen 1977-ig. A váltás oka a kedvezőbb feltételek voltak, de Mizsér Jenő továbbra is az edzője maradt. Rajta kívül számos remek szakember edzette, amire később is mindig nagyon büszke volt. Benedek Ferenc, Nyulászi András, László István, Tóth Béla, Kollár Kornél, Szabácsy István, Ákos Ajtony, Vass László, Jávor István, Kováts Endre, Fülöp Mihály, Ferdinandy Géza, Kisgyörgy Lajos és felesége Fedor Magda (Baba néni), Rózsvölgyi István, Kiss László. Igazán impozáns névsor… Honvédségi állományban volt, de emellett a fényképészettel foglalkozott, és megszerezte szakmunkás bizonyítványát az Athenaeum Nyomdában. 1965. szeptember végén a felnőttek mellett a juniorok első világbajnokságát is megrendezték Lipcsében, ahol a magyar csapat (Bakó Pál, Bodnár János, Pálvölgyi Miklós) közel 1000 pontos előnnyel nyerte meg a világbajnokságot a svédek és finnek előtt. Közben beiratkozott a jogi egyetemre, de a sportolói élettel nem tudta sokáig egyeztetni a tanulást, így három félév után az öttusa mellett döntött. A lipcsei világbajnokság után 1966-ban a szövetség két kategóriára: ifjúsági és junior csoportra osztotta a versenyeket. Az első junior bajnok, az 1965-ös ifi bajnok Bakó Pál lett, aki több mint 200 ponttal nyert Jakab György, Kelemen és Muskovszky Gábor előtt. Bakó a junior párbajtőr bajnokságot is megnyerte. Az 1966-os junior világbajnokságon csapatban is aranyérmet szerzett Jakab György és Szabó László csapattársakkal a BHSE színeiben. 1967-ben szintén csapatban harmadik helyezést ért el ezúttal Mészáros és Szunyogh György társaságában.

Az 1969-es budapesti világbajnokságon immár a felnőttek között nyert ezüstérmet csapatban Balczó Andrással és Kelemen Péterrel, egyéniben pedig negyedik helyen végzett. Érdekesség, hogy Bakó a verseny előtt lábfájdalmakkal küzdött egy makacs furunkulus miatt. 1970-ben tagja volt a Warendorfban vb-aranyat szerzett, az előző év szerint összerakott válogatottnak szintén Balczó András és Kelemen Péter mellett, az 1972-es müncheni olimpián pedig újabb ezüstérmet nyert a csapat tagjaként Balczó Andrással és Villányi Zsigmonddal a szovjetek mögött. Bakó a 15. helyen végzett egyéniben. Ezután öt évig nem szerepelt világversenyen. 1972-től hivatásos katona lett, majd a Néphadsereg lapjánál volt újságíró. 1977-ben a San Antonióban rendezett világbajnokságon ismét tagja volt a magyar válogatottnak az akkori szövetségi kapitány, Török Ferenc döntése szerint. Itt egyéniben 12. helyen végzett, Maracskó Tiborral és Horváth Lászlóval pedig csapat bronzérmet nyert. Ezzel az éremmel köszönt el az aktív sportolástól.

1972-től hivatásos katona lett, majd a Néphadsereg lapjához került újságíróként. Véglegesen 1992-ben szerelt le alezredesként. Közben 1980-ban szerzett öttusa szakedzői oklevelet a Testnevelési Főiskolán. Miután befejezte a versenyzést, kaszkadőrként tevékenykedett, majd évekig a BHSE edzője, később az öttusa szakosztály vezetője volt. Itt a versenyrendezés volt a legfőbb feladata, ahol rendkívül sikeres és magas színvonalú Honvéd-kupákat rendezett.

1992-ben civil pályára lépett: egy kereskedelmi cég export-import ügyeit intézte. 1998-ban, egy évvel a budapesti öttusa-világbajnokság előtt azonban meghívást kapott a vb logisztikai feladatainak menedzselésére Pakucs Jánostól és Pécsi Gábortól. A kereskedelmi gyakorlatát itt remekül kamatoztatta. Ő intézte a szálláshelyeket, mobillelátókat, a technikai eszközök szállítását, a lovak és edzések helyeit, az útvonalak megtervezését és biztosítását, még az útlezárásokat is koordinálta. A rendkívül eredményes közreműködést követően 2001-ben a vízilabdázók Európa-bajnokságára is felkérést kapott. Később aztán több hazai úszó- és vízilabda verseny megszervezésében vett részt a Magyar Vízilabda Szövetség logisztikai munkatársaként egészen 2013 végéig. Manapság nyugdíjasként él, az öttusától ugyan elszakadt, de a mai napig úszik, kocog és lovagol, ha teheti.