Kelemen

Péter

Pályafutását 1958-ban úszással kezdte a BVSC-ben, és Száll Antal csapattársaként a 4x100 m-es gyorsváltóban ifjúsági bajnok lett. Őt is Nyulászi András testnevelő tanár fedezte fel, akinek a hívására kezdett el öttusázni. 1962. október 25-én volt azon a Mexikói úti lőtéren az első edzése, amelynek később évtizedekig a vezetője volt. 1966-ban junior világbajnok lett egyéniben és csapatban is. A felnőttek közé az 1968-as mexikóvárosi olimpia után került a fiatalítás jegyében. Balczó András mellett az 1969-es vb-n Török Ferenc és Móna István helyett Kelemen és Bakó Pál került a csapatba, ahol vb-ezüstérmet nyertek, egyéniben 9. helyen zárt. 1968-ban és 1969-ben az Újpesti Dózsa csapatával magyar bajnokságot nyert és 1969-ben az országos felnőtt egyéni bajnokságon a legjobbnak bizonyult. 1970-ben 24 évesen megnyerte a warendorfi világbajnokságot egyéniben (az 1963-tól addig 5 egyéni világbajnoki címet szerző Balczó Andrást legyőzte 9 ponttal). Sokan Balczó sikerét jósolták, de Nagy Imre szövetségi kapitány Kelemenről azt mondta: „Ha kijön neki a lépés, ő is megverheti Onyiscsenkót. ” Így Kelemen lett az első öttusázó, aki junior és felnőtt vb-n is meg tudta nyerni az egyéni versenyt. Warendorfban a Balczó András, Bakó Pál, Kelemen Péter összeállítású csapat szintén aranyérmes. Ebben az évben az év sportolója választáson a legjobb magyar férfi sportolónak választották, és az év öttusázója címet is megkapta. Az 1971-es világbajnokságon a csapat (Balczó-Kelemen-Villányi) ezüstérmes, egyéniben Kelemen 10. lett, és bár nagy reményekkel vágott neki az olimpia évének, a válogatási követelményeknek is maradéktalanul eleget tett, csak tartalékként vehetett részt a müncheni olimpián. Kelemen úgy fogalmazott: „a kapitány nem tartotta be a válogatási elveket, én pedig hiába kerestem meg ez ügyben Csanádi Árpádot, a MOB elnökét, ő sem tudott módosítani az összeállításon". Az 1973-as vb-n egyéniben 5., csapatban bronzérmes. A Kancsal, Maracskó, Sasics összetételű válogatott 1975-ben világbajnok lett, és a „győztes csapaton ne változtass” elv alapján 1976 januárjában csapatot hirdettek montreali olimpiára. Kelemen ismét nem került be a csapatba.

A versenyzést 31 évesen hagyta abba, második fia megszületése után. Elvégezte a TF-et, ahol vívó szakedzői diplomát szerzett, majd edzősködött. A szeniorok között is versenyzett egy ideig, de egy sérülés után úgy döntött, nem végleg befejezi az aktív sportot. 1975-ben szerzett vívó szakedzői diplomáját kamatoztatva öttusa és vívó-edzőként dolgozott anyaegyesületében, az Újpesti Dózsában és a BVSC-ben, később Dél-Koreában volt vívóedző. 1981-től a Dózsa lőtérét vezette, majd emellett a MAFC-ban is edzősködött, évekig a szövetség szakmai bizottságában dolgozott. Az öttusától később sem tudott elszakadni, 2001-2007-ig a Bp. Honvédban volt edző. Párjával Békéscsabán él, egyetlen bánata, hogy a Pekingben és Zürichben dolgozó fiaival ritkán találkozhat. 1977-ben felhagyott a versenysporttal és edzőként tevékenykedett tovább. 1991-től az Újpest lőterének vezetője valamint a MAFC női öttusázóinak trénere lett. Később a Magyar Öttusa Szövetségben a szakmai bizottság vezetője volt, majd a BHSE öttusa edzőjeként tevékenykedett.

• Öttusamúzeum FB oldal • pentathlon.hu • Magyar Hírlap (1970 december)