A pályafutás kezdete
1932. december 11-én született Budapesten. Az 1948-ban kezdett öttusázni a Vasas színeiben. 1951-től a válogatott tagja volt. 1952-ben már a Budapesti Haladás SE versenyzőjeként indulhatott az olimpián. Ekkor még nem töltötte be 20. életévét. Egyéniben 12. lett, csapatban pedig Benedek Gáborral és Szondy Istvánnal első. Ez volt a magyar öttusa sport első olimpiai aranya. A magyar válogatottban két alkalommal szerepelhetett világbajnokságon. 1955-ben a magglingeni vb-n egyéniben harmadik, csapatban világbajnok, 1958-ban Aldershotban egyéni 11., csapat ezüstérmes lett.
Egyéni sportolói sikerei
Öttusa egyéni versenyben magyar bajnokságot egy alkalommal, 1958-ban tudott nyerni. Kiegészítő sportágában, a téli öttusában 5 alkalommal volt magyar bajnok 1951 és 1955 között. Párbajtőrben pedig kétszeres csapatbajnok (1954, 1955) és válogatott kerettag volt a BHSE versenyzőjeként. 1959-ben felhagyott a versenysporttal. Öttusában 52 versenyen indult és 25 alkalommal végzett a dobogón.
A visszavonulást követő élet
Visszavonulása után sem szakadt el az öttusától. A 90-es évek közepéig indult veterán versenyeken. 1958-ban szerzett orvosi diplomát szülész-nőgyógyászként. Orvosi diplomájának megszerzése után, 27 évesen vonult vissza, nyugdíjba vonulásáig szülész-nőgyógyász hivatásának élt. A Tétényi úti kórházban, majd az V. kerületben praktizált.
Az utóbbi időszakban felesége, Ferencz Éva művésznő pályáját segítette, aki megkapta a Magyar Örökség díjat.
Több éves súlyos betegsége miatt kórházi kezelésre szorult, olykor egészségi állapota hullámzó volt, több alkalommal betegen is részt vett a bajnokok találkozóin, a magyar sport az olimpiai mozgalom egyik igazi példaképét vesztette el halálával.