A tiszafüredi bölcső
Tiszafüreden született 1927. március 23-án, annak a Lipcsey Mártonnak a kúriájában, akit a hazai öttusasport atyjának szoktak nevezni. Huszártisztként szolgáló édesapja hadirokkantként tért haza az első világháborúból, a harcokban elvesztette az egyik lábát. Budapesten kapott egy trafikot, vele együtt a családja is a fővárosba költözött Tiszafüredről. Mindkét fia katonai pályára vágyott, Gábor a Magyarországhoz visszakerülő erdélyi Marosvásárhelyre került hadapródiskolába 14 évesen, Ferenc Pécsre. Később Gábor a soproni katonai középiskola tanulója volt, ott sajátította el az öttusa technikai sportágainak alapjait. A második világháborúban Lengyelországba vezényelték, majd Dániában hadifogságba esett, később Koppenhágában liftes fiúként dolgozott, majd Svédországban próbált menedékjogot kapni, de onnan visszatoloncolták Dániába, ahonnan végül 1948-ban tért haza.
Az első aranycsapat tagja
A sport kivételes helyen volt az életében: 1948-tól a Csepeli MTK vívója, egyúttal a Budapesti Honvéd öttusázója volt. Kiemelkedő eredményeket öttusában ért el. 1948-tól szerepelt a magyar válogatottban, az 1952. évi helsinki olimpián csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett. A magyar csapat ezzel – meglepetésre – a svéd öttusázók évtizedek óta tartó egyeduralmát törte meg. Az akkori lebonyolítás szerint a sorrendet az öt tusában szerzett helyezések összeadott száma határozta meg. Akinek kevesebb, értelemszerűen az a bajnok. Benedek a futásban második lett, úszásban tizennyolcadik, összesen 37-es helyezési szám került a neve mellé, míg a győztes Hall 32-vel zárt. A svéd az úszást és a lovaglást is megnyerte, így a lövészet 15. helye is belefért neki. Csapatban Szondy István és Kovácsi Aladár volt még mellette a dobogó tetején. Sikerére így emlékezett vissza:
Szokott remegni a kezem, de a lövészet jól ment az új pisztolyokkal is, kilencedik lettem. A svéd megkapta a legjobb lovat, nem szokatlan ez, az öt kilométeres, 25 fix akadállyal teli pályán ez előnyt jelentett. A verseny sok jelenete előttem van, emlékszem rájuk, anyám és a testvérem itthon hallgatták a rádiót, és végig szurkoltak. Akkor különösen szorítottak, amikor azt hallották Szepesi Györgytől, hogy a futásban jön Benedek, nagyon jön Benedek. Kemény pályát jelöltek ki, terepfutás volt a javából, emelkedőkkel és lejtőkkel. A futásom a csapat győzelme miatt fontos volt, az egyéni első helyére igazából nem gondoltam.
„„
Világbajnoki aranyérem a londoni 6:3 után
Az 1953. évi világbajnokságon egyéni aranyérmet nyert, ezzel ő lett a magyar öttusasport első világbajnoka. A chilei versenyről így tudósított a Népsport: "az egyik legnehezebb sportban, az öttusában szerezte meg Benedek Gábor a világbajnokságot, és a második helyen is magyar versenyző végzett, Szondy István. Tavaly a helsinki olimpián a magyar sportolók szereplése ámulatba ejtette az egész világot. Az eredmények értékelésekor nem egy külföldi újság, nem egy külföldi szakember állította, hogy különösen a magyar sport sokoldalúsága gyakorolt rájuk mély benyomást." Az 1954-es budapesti világbajnokságon csapatban győztes. 1955-ben Magyarország Benedek nélkül – esett a lovával, és eltört a lába – is a világ legjobbja lett. A sérülése után visszatérő Benedek a címvédés reményében készült a melbourne-i olimpiára.
Az elmaradt kézfogás, ami kettétörte a pályafutását
Az 1956. évi olimpia előtt ő tette le a magyar sportolók olimpiai fogadalmát, ami egy sportoló számára mindig egy nagyon különleges pillanat. Az olimpiára történő utazás közben beválasztották az olimpiai csapat forradalmi bizottságába. A versenyen egyéniben és csapatban is pontszerző helyen végzett, de teljesítménye elmaradt a várakozásoktól. Az olimpia alatt nem fogott kezet a szovjet versenyzőkkel – írta sok újság –, ám saját bevallása szerint kizárólag csak a kapcsolatot próbálták megszakítani a szovjetekkel, ahogyan a vízilabdázók is tették. Közvetlenül a hazatérése után nem érte retorzió, három évvel később viszont elbocsátották állásából és szikvíz-készítő kisiparosként kellett megélnie. 1959-ben elindult egy párbajtőr versenyen, az eseményről beszámoló újságcikkből tudta meg, hogy politikai okokból örökre eltiltották a további versenyzéstől.
Edzői pályafutása
1964-től a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályának edzője lett. Tanítványa volt többek között az olimpiai bajnok Móna István és Török Ferenc is. 1967-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa- és vívó szakedzői oklevelet szerzett. 1969-ben egyik gyermeke külföldi gyógykezelésre szorult. Ekkor elhagyta az országot és Német Szövetségi Köztársaságban folytatta az életét. Szondy István segítségével Warendorfban kapott edzői állást. Részt vett a bonni öttusaközpont szervezésében, majd 1992-ben történt nyugalomba vonulásáig Warrendorfban vívómesterként tevékenykedett. Bonn mellett telepedett le, a rendszerváltás után évente jött Magyarországra.
A világ legidősebb bajnoka
1990 után Tiszafüred díszpolgárává választották. Tiszteletére a tiszafüredi sportcsarnokot Benedek Gábor Városi Sportcsarnoknak nevezték el, valamint az arra érdemes, helyi sportolók elismerésére létrehozták a Benedek Gábor-díjat. 2025. november 24-től ő a világ legidősebb olimpiai bajnoka.
