A kezdetek
Vízilabdázóként kezdett sportolni 1948-ban a Gyapjúmosó SE-ben. 1951-től a Budapesti Haladás öttusázója volt (a klubja 1956-tól a Műegyetemi AFC nevet viseli). 1952-ben és 1953-ban háromtusa magyar bajnok volt. Öttusában az első jobb eredményét 1955-ben érte el a magyar bajnokságon. 1958-ban megszerezte első érmét, jól teljesítve csapatversenyben. 1958-ban állhatott első alkalommal dobogóra az egyéni küzdelmekben. Ebben az évben a válogatott tagja volt a világbajnokságon, ahol csapatban lett második. Az egyéni versenyben ötödik volt. A következő évben csapatban ötödik, egyéniben 18. volt a világbajnokságon.
A pályafutás csúcsa
A római játékokon, 1960-ban Balczó András és Németh Ferenc mellett ott volt a győztes csapatban, egyéniben pedig ezüstérmet szerzett. Félig már visszavonult, amikor Balczó és Móna István eltiltása miatt visszahívták, majd Tokióban 1964-ben bronzéremhez segítette a csapatot. 1951-1968 között a Bp. Haladás, majd a MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Football Club) öttusázójaként, egyidejűleg pedig a Budapesti Haladás SE, illetve az OSC (Orvosegyetem Sport Club) vívójaként sportolt. 1956-1964 között versenyzőként 26 alkalommal szerepelt a magyar öttusa válogatottban.
A sportkarrier utáni élet
A sportkarrier után közgazdászként dolgozott, egy magyar-koreai vegyesvállalattól vonult nyugdíjba. A Nemzetközi Öttusa Szövetség elnökségi tagja és titkára, 1988-tól főtitkár-helyettese volt. Munkája elismeréseként a nemzetközi szövetség örökös tiszteletbeli tagjává tette. Aktív szerepet vállalt a Magyar Olimpiai Akadémia munkájában, valamint a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának vezetőségében is.