Ferdinandy

Géza

Édesapja mérnök, édesanyja gyógyszerész volt. Szüleivel és két fiútestvérével gyakran töltötték idejüket tápiószelei házukban. Itt került közel a lovakhoz, ami egész életét meghatározta. Erről az időszakról így mesélt: "Szinte születésem óta bolondja vagyok a lónak. Nyugalmazott huszártiszt nagybátyámnak volt egy csodálatos lova, és ha lehetett, örökkön azt nyúztam." 1943-tól Kőszegen tanult a katonaiskolában. 1944-ben a hadapródiskola növendékeit - beleértve a 11 éves Ferdinandy Gézát - kivezényelték a német frontra, ahonnan a család kimenekítette - tudtuk meg lánya írásaiból. A háború alatt a család elvesztette vagyonát, nem sokkal később elhunyt édesapja, így édesanyja egyedül nevelte tovább három fiát. A háború után Ferdinandy először vízilabdázott, de a Fáy András Gimnáziumban tanító testnevelőtanár, Hegedűs István hamarosan elhívta a Honvédba öttusázni. A lovaglás miatt azonnal sportágat váltott. 1947-ben kezdett tehát öttusázni, majd rá egy évre Tóth Béla irányításával a Nemzeti Lovardában lovagolt. "Szerencsém volt, mert a világ legjobb lovasedzője, Tóth Béla lett a mesterem."

Ferdinandy többszörös magyar bajnok lett pályafutása során. Először 1951-ben indult ob-n, ahol csapatban bronzérmet nyert Kovácsi Aladár és Kausz István társaságában. Az 1955-ös Svájcban megrendezett világbajnokságon aranyérmet nyert Szondy Istvánnal és Kovácsi Aladárral, egyéniben a 9. helyen végzett. 1956-ban egyéniben és csapatban is megnyerte az országos bajnokságot. A Melbourne-i olimpián sérülése (elharapódzott szőrtüsző-gyulladás) miatt nem tudott elindulni. "Az életemet rátettem, agyonhajtottam magam." Még az olimpia megnyitójának napján is bizonytalan volt Ferdinándy helyzete. Végül Bódi János, a tartalék helyettesítette. "Sötét volt, csönd volt, a többiek már aludtak. Sosem fogom elfelejteni. Nyílik az ajtó, bejön a Benedek Feri, leül az ágy szélére. Azt mondja: Géza úgy döntöttünk, hogy a Johann induljon, nem te. Megnyílt alattam a föld. Lázálomban telt az éjszaka. Azt álmodtam, fölébresztem a Zoli bácsit, és mondom neki, vágja le az ujjamat és kössék el valahogy, és akkor majd lövök a középső ujjammal" - emlékezett vissza megtörten. Majd 1957-ben Stockholmban vb-bronzérmes Bódi Jánossal és Szabó Sándorral, egyéniben ötödik lett. 1959 volt a következő év, amikor kijutott a a Hershey-ben zajló világbajnokságra a Ferdinandy, Balczó, Nagy Imre alkotta csapat tagjaként. Lovaglás közben agyrázkódást szenvedett egy bukás miatt, de végigment a pályán. A csapat 5. helyen végzett, Ferdinandy pedig egy gyengébb vívás után ugyan megnyerte a lövészetet, végül 30. lett. A versenyt megelőző napok botránya volt, hogy a csapat a New York-i szállást elhagyta anélkül, hogy szóltak volna, és meglátogatták Ferdinandy Géza kint élő rokonait, majd csak másnap tértek vissza a szállodába. Ferdinandy, aki ekkor már a visszavonulását fontolgatta, fegyelmi büntetést kapott és örökre eltiltották mindennemű sporttevékenységtől. Ezután nehéz körülmények között, kemény fizikai munkával tartotta el családját. Néhány év múlva újra elkezdhetett edzeni.

A 60-as években az Újpesti Dózsa válogatott kerettag párbajtőrvívója lett, csapatban országos bajnok, egyéniben ezüstérmes. Egyedüli sportoló, aki azt mondhatta el magáról, hogy három sportágban (öttusa, vívás, lovaglás) is a válogatottságig jutott. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát öttusaedző szakon, közben pedig kaszkadőrként is dolgozott. Az egyik legjobb és legkeresettebb kaszkadőrnek számított, számos magyar és külföldi film tanúskodik munkásságáról. Lovasedzőként és lótenyésztőként dolgozott Tökön és Pomázon. Edzőként és kiképzőként a vívásban és a lovaglásban is kipróbálta magát. Végül az örökérvényű szerelemnél, a lovaknál horgonyzott le. 1979. január 1-től átvette az Újpesti Dózsa lovasedzéseinek irányítását, amikor Vígh Ferenc nyugdíjba vonult. Majd Szabácsy István halála után a szöuli olimpiáig a válogatott edzőjeként dolgozott. 1988-ban ment nyugdíjba, majd évtizedekig lovardákban szakértőként és edzőként dolgozott tovább. Elismert lovas szakemberként, kimagasló munkássága elismeréseként 2014. február 22-én a Gróf Széchenyi István Emlékérmet vehette át. Ez a legmagasabb lovas kitüntetés a lovastársadalom érdekében hosszú távon kifejtett nemzetközi szintű lovas-teljesítményért, kimagasló oktatási-, nevelési-, tudományos-, gazdasági-, társadalmi munkásságért, a szakmai kultúra erősítéséért, a nemzetközi sportéletben, a társadalmi szervezetekben, a sport-köztestületekben kifejtett magas szintű munkásság elismeréseként adományozható. 80. születésnapja előtt néhány héttel kórházba került, ahol kiderült: daganatos betegsége van. 82 éves korában, 2015. december 12-én hunyt el. Kívánságára temetésén barátja, Cserhalmi György szavalta el a Szózatot. Egyetlen gyermeke, Györgyi a mai napig ápolja nemcsak édesapja, de az egész öttusasport emlékét az Öttusamúzeum oldalán.

• somogyifoto.gportal.hu • Magyar Hírlap Online 2014. március 7 • riderline.hu/magazin • magyarszo.rs/sport • origo.hu/melbourne1956 • öttusamúzeum_facebook oldal