Tímár

István

Sportsikerei

Az Újpesti Dózsában Gelle Sándor tanítványaként kezdett el sportolni 15 éves korában. 1960-ban bekerült a válogatottba, és egy év múlva már Európa-bajnokságon szerepelt. Két társ mellett érte el párosbeli sikereit: kezdetben Fábián László, majd Giczy Csaba oldalán.

Részlet Zakariás Éva egykori versenyző visszaemlékező beszédéből Tímár István halálának évfordulóján: Tímár István nagyszerű ember volt, azok egyike, akik a sportban és a civil életben is maradandót alkottak. 1966-67-ben rengeteg gyerek kezdett lejárni az Újpesti Dózsa kajak-kenu telepére. Hamar megismertük az ottani élversenyzőket, sokat nem tudtunk róluk csak azt, hogy kabinjuk van az úszóházon és gyönyörű fahajókban eveznek. A sok gyerek és hajó között lavírozva szálltak vízre a “nagyok”, többnyire együtt, Ürögi Laci, Fábián Öcsi és Tímár Pisti - de soha egy szóval nem mondták, hogy útjukban lennénk, vagy mit lábatlankodunk ott. Később megtudtuk, hogy Tímár István akkor már kétszeres Európa-bajnok volt, ám őt nem csak az eredményeiért értékeltük nagyra, nem csak ezért szerettük. Már egy ideje lejártunk az egyesületbe, amikor testvéremmel, Marikával, vagyis Zakariás Máriával talán épp edzésre menve szó szerint belebotlottunk Tímár Istvánba és Giczy Csabába. Legnagyobb meglepetésünkre Tímár István ismerősként köszöntött  bennünket. Rögtön a szívembe zártam Pistit, mert gesztusa azt jelentette nekem, hogy odafigyel a körülötte lévő emberekre. Későbbi tapasztalataim megerősítették: valóban érdekelték a körülötte lévők. 1968-ban a vízitelep társalgójában néztük a mexikói olimpiát. Szinte eufórikus örömöt éreztünk mikor a Tímár István, Giczy Csaba páros ezer méteren ezüstérmet szerzett, Rozsnyói Kati Pfeffer Annával K-2 500 m-en szintén, majd K-4 1000 m-en Tímár István Szöllősi Imre, Csizmadia István és Giczy Csaba oldalán harmadik lett. Sok szép eredmény született azon az olimpián, de mi leginkább a Dózsás versenyzőkének örültünk. Kicsit úgy éreztük, ez a mi sikerünk is, hiszen ismerjük őket, egy egyesületben sportolunk. Abban az időben a telepen a nyújtó, és annak a környéke volt a társadalmi élet központja, edzés után az egyesület apraja-nagyja gyűlt ott össze erősíteni, és közben beszélgetni. A szószóló Tímár Pisti volt, szájtátva hallgatta őt mindenki, nem pusztán az eredményei miatt, hanem mert Műszaki Egyetemet végzett gépészmérnökként, okos, művelt emberként sok érdekességgel szolgált, s mindezt igen szórakoztató módon tudta átadni. Közben meghallgatott minket, érdeklődött tanulmányaink iránt is, és tanácsokat adott, hogy versenyzőként is eredményesebbek legyünk. Mindig jókedvűen, arcán azzal a csibészes mosollyal.

“

„

Tűzoltóság

A sport mellett a civil életben is sikereket ért el, tűzoltó lett, 1971-ben a Tűzoltóság Országos Parancsnokságához került. A munkáját lelkiismeretesen végezte, és hogy a szakértelme is fejlődjön, folyamatosan képezte magát. 1977-ben egy újabb diplomát szerzett a Műszaki Egyetemen: fűtés és távfűtéstechnikai mérnök is lett. Folyamatosan kereste a lehetőséget a technikai fejlesztésre, korszerűsítésre. Egyre emelkedve a ranglétrán tűzoltó dandártábornokká léptették elő. A válogatottságról való lemondás után sem hagyta abba a kajakozást, szeretettel és a sport iránti alázattal bárkivel elindult csapathajóban, ha az egyesületi érdek úgy kívánta. Még 40 éves korában is indult a hazai versenyeken, emlékszem, mikor 10000 méteren már nem az élmezőnyben haladva is éppoly kitartással és elszántsággal versenyzett, mint korábban, soha nem adott fel egy versenyt sem. 20-szoros magyar bajnok volt. 1987-ben Budapest tűzoltó parancsnokává nevezték ki. Egy pályatársa írta róla, hogy se előtte, se utána nem volt olyan parancsnok, aki annyit vonult volna ki káresetekhez, mint ő, ahol beosztottjaival együtt, ha kellett, a tűzvonalban oltotta a tüzet. Egy új vezetési stílust honosított meg, a fejlődés és a haladás embere volt, nyitott mindenre, ami az előrelépést szolgálta.