Wágner

József

1974-ben Ajkán, az Alumínium SK csapatánál ismerkedett meg az első fogásokkal, első éveiben Fazakas Tamás mester kísérte végig, és Wágner József lépésről-lépésre vette az akadályokat: 1976-ban lehengerlő teljesítménnyel, mind a hat mérkőzésén ipponnal nyert a vidékbajnokságon, az országoson pedig bronzérmes lett a serdülők között. Egy évvel később már az ifiknél volt dobogós, harmadik lett, 1978-ban pedig második, ez volt a Veszprém megyei dzsúdósport addigi történetének legkomolyabb eredménye. 1980-ban meglett az első országos bajnoki cím is, méghozzá a miskolci junior ob-n. 1981-ben tartalékként jelölték a „baráti országok szpartakiádjára” készülő felnőtt válogatottba, 1982-ben pedig megnyerte első felnőtt bajnoki címét – immár a Budapesti Honvéd SE színeiben, Fogarasi György és Fülöp Sándor tanítványaként. 1984-ben, huszonhárom évesen utazhatott az első világversenyre a felnőtt válogatott tagjaként, és bár helyezést nem ért el, az első két mérkőzését megnyerte, a későbbi Európa-bajnok francia Roux-val és a holland van Deursennel már nem bírt.

Időközben azonban megérkeztek a még fiatalabb, nagy riválisok is a súlycsoportba, így 1985-ben és 1987-ben a versenyzőként korosztályos Európa-bajnoki érmekig, edzőként olimpiai és világbajnoki bronzéremig, két Európa-bajnoki címig jutó Csernoviczki Csaba indulhatott az Európa-bajnokságon Wágner József súlycsoportjában, 1986-ban pedig egy másik legendás sportoló, Csák József szorította ki a csapatból – utóbbi meg is nyerte a belgrádi Eb-t, és részt vehetett a szöuli olimpián is a 60 kilogrammosok versenyében. Wágner József becsülettel dolgozott tovább, és 1989-től már az övé volt a legalacsonyabb súlycsoport. Ötödik lett a finnországi Eb-n, majd ugyancsak ötödik a belgrádi vb-n, két évvel később, 1991-ben Prágában érte el pályafutásának legnagyobb sikerét, felállhatott az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára. A folytatásban két A-kategóriás tornát is megnyert, helyet követelve magának az 1992-es barcelonai olimpiára utazó csapatban.

Nemcsak helyet követelt, ő is hozzájárult a magyar dzsúdósport „aranyolimpiájának” sikeréhez: a válogatottunk ugyanis négy érmet és huszonhárom olimpiai pontot szerzett a Blaugrana sportcsarnokban, 1992 augusztusában. Már túl voltunk négy ünnepnapon (Csősz Imre bronzérme a nyitányon, másnap Kovács Antal olimpiai aranya, aztán Hajtós Bertalan, majd Csák József ezüstje), amikor sorra kerültek a 60 kilósok. A sorsolás nem kedvezett Wágner Józsefnek, a sportágban úgy tartják, az első körben japán ellenfelet kapni nem szerencsés, különösen abban az esetben, ha az illető egy évvel korábban ugyanebben a csarnokban vb-aranyat nyert. Tadanori Kosino nem engedte tovább álmodozni a Honvéd dzsúdósát, de Wágner József a vigaszágon élt a lehetőséggel, sorra gyűjtötte a skalpokat, ipponnal nyert a kínai Csen, az osztrák Hiptmaier és a mongol Battulga ellen is, így a bronzéremért léphetett tatamira. A német Trautmann hárompontos akcióval végül megszerezte a győzelmet, és ezzel együtt az olimpiai bronzérmet (négy évvel később, Atlantában is harmadik lett), Wágner József pedig az ötödik helyen zárt.

Az ötkarikás játékok után több napilapban is megjelent, hogy ezzel alighanem vége a harmincegy esztendős sportoló pályafutásának, erről azonban másként gondolkodott a Honvéd versenyzője. Vállalta az újabb alapozást, és nekifutott 1993 világversenyeinek is, ám az athéni Európa-bajnokságon és a hamiltoni világbajnokságon sem tudta emlékezetessé tenni szereplését. 1994 márciusában, a budapesti Hungária Kupa előtt döntött a végleges visszavonulásáról. A második danos dzsúdómester ezt követően egy ideig utánpótláskorú versenyzőkkel foglalkozott, a Honvéd serdülőinél, Rétságon, majd Hajtós Bertalan klubjában, a Rákosvidéke Hajtós DSE csapatánál is. A kétezres évek elején visszakacsintott a tatamira is: megnyerte többek között a nyílt nemzetközi szenior magyar bajnokságot is a korábbi sikerek egyik helyszínén, a Körcsarnokban...

• Olimpiai 5. helyezés (1992, Barcelona, 60 kg) • Világbajnoki 5. helyezés (1989, Belgrád, 60 kg) • Európa-bajnoki 3. helyezés (1991, Prága, 60 kg) • Európa-bajnoki 5. helyezés (1989, Helsinki, 60 kg) • Háromszoros magyar bajnok (1982, 60 kg; 1984, 60 kg; 1986, 60 kg)

• Judoinfo.hu • Judoinside.com • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum