Csernoviczki

Éva

Edző édesapját, Csernoviczki Csabát kísérte el a tréningekre Tatabányán, és a tatami világa magába szippantotta. Az Ippon Judo Tatabánya versenyzőjeként már tizenöt esztendősen ifjúsági magyar bajnokságot nyert, majd a hosszú idő után először újra megrendezett ifjúsági Európa-bajnokságon, 2002-ben Győrben bronzéremmel búcsúzott el a korosztálytól. 2003-ban az első U23-as Európa-bajnokságon, Jerevánban aranyéremmel tette le a névjegyét az idősebbek között, 2004-ben Varsóban pedig megszerezte az első felnőtt világkupaérmet: tizennyolc esztendősen a dobogó harmadik fokára állhatott. A 2004-es budapesti junior-világbajnokságon hetedik lett, egy évvel később a korosztály Európa-bajnokságán ezüstéremmel zárt. 2006-ban Moszkvában újra U23-as Európa-bajnoki címet szerzett, a dél-koreai egyetemi és főiskolai világbajnokságon pedig a dobogó harmadik fokára állhatott. 2007-ben a Rio de Janeiróban megszerzett felnőtt világbajnoki hetedik helyezés és a salzburgi U23-as Eb-ezüst mellett a legnagyobb fegyvertény az volt, hogy gyakorlatilag kiharcolta a pekingi indulás jogát.

Az igazi áttörést 2008 hozta el, amikor megszerezte első felnőtt Európa-bajnoki érmét: Lisszabonban bronzérmet szerzett, a pekingi olimpián pedig a hetedik helyen zárt a 48 kilogrammos súlycsoportban – egész felnőtt pályafutása során ebben a kategóriában szerepelt. Az esztendőt Zágrábban a harmadik U23-as Európa-bajnoki győzelmével koronázta meg. 2009-ben a Tbilisziben megrendezett Európa-bajnokságon ezüstérmes lett, bronzérmet szerzett a belgrádi Universiadén, tagja volt a Miskolcon Európa-bajnoki bronzérmet szerző magyar női válogatottnak, s az év végén megszerezte első IJF World Judo Tour győzelmét: aranyérmes lett az Abu-Dzabi Grand Prix-viadalon.
2010-ben édesapja volt a magyar szövetségi kapitány, a magyar válogatott pedig kimagasló eredményeket ért el a bécsi Európa-bajnokságon, Csernoviczki Éva ezüstérmet szerzett, a magyar küldöttség pedig két arany-, három ezüst- és két bronzéremmel az éremtáblázat első helyén végzett.
2011-ben újabb Európa-bajnoki ezüstérem következett, ezúttal Isztambulból, majd a párizsi világbajnokságon megszületett az első vb-érme is: a harmadik helyen végzett. 2012-ben Cseljabinszkban Európa-bajnoki bronzéremmel hangolt a londoni olimpiára, amelynek első versenynapján ő szerezte meg a magyar küldöttség első érmét. Csernoviczki Éva győzelemmel kezdett a holland Ente ellen, majd a negyeddöntőben a belgák kétszeres Európa-bajnoka, Charline Van Snick ellen veszített. A földharc során egy fojtáshelyzetben néhány pillanatra el is veszítette az eszméletét, de szerencsére a vigaszágon folytatni tudta a küzdelmeket, le is győzte a kínai Vut. A bronzéremért a japánok világbajnokát, Fukumi Tomokót kellett volna legyőzni. A szikrázó csata hosszabbításba torkollott, ráadásul édesapját reklamálás miatt el is küldték a tatami mellől, de egy gyönyörű dobással sikerült megszerezni a győzelmet és ezzel együtt a sportágban az első magyar női olimpiai érmet.

2013-ban Budapesten rendezték meg az Európa-bajnokságot, és a Papp László Sportarénában Csernoviczki Éva tiszteletére eljátszották a Himnuszt (a fináléban visszavágott a belga Van Snicknek az olimpián elszenvedett vereségért), akárcsak néhány héttel később a Miamiban lebonyolított Grand Prix-tornán. Kontinensbajnoki címét egy évvel később Montpellier-ben meg tudta védeni (a mieink közül ez neki sikerült először), majd megnyerte a budapesti Grand Prix-t.
Folytatta egyedülálló sorozatát az Európa-bajnokságokon: a 2015-ös bakui Európa Játékokon bronzérmet szerzett (ez volt a sportág első EJ-érme), a 2016-os kazanyi Eb-n pedig második lett. Természetesen gond nélkül megszerezte a riói olimpiai kvalifikációt, de a 2016-os torna nem úgy alakult, ahogy szerettük volna: az ukrán Csernyak elleni győzelemmel bejutott a legjobb nyolc közé, ott azonban kikapott és meg is sérült a későbbi olimpiai bajnok argentin Pareto ellen, így már nem volt esélye a kétszeres világbajnoki bronzérmes, utóbb olimpiai bronzérmes mongol Galbadrah legyőzésére, ezért a hetedik helyen végzett.
2017-ben megszerezte sorozatban a tizedik (bronzérem Varsóból), 2018-ban pedig a tizenegyedik (ezüst Tel-Avivból) Európa-bajnoki érmét, a rekordot jelentő medált a Nemzetközi Judo Szövetség elnöke, Marius Vizer akasztotta a nyakába Izraelben. A következő években World Tour-érmekkel igazolta, hogy továbbra is számolni kell vele, de egy súlyos sérülés, a koronavírus-járvány és a tokiói olimpia halasztása nagyon rosszul érintette. Ennek ellenére becsülettel felkészült pálafutásának negyedik olimpiájára, amelyen kegyetlen volt vele a sors(olás): harmincnégy esztendős csillagunknak a sikerrel vett első kör után már a legjobb tizenhat között össze kellett csapnia a hazaiak favoritjával, a világbajnok Tonaki Funával. A bravúr nem sikerült, s mint utóbb kiderült, ez volt sikerekkel teli sportolói pályafutásának utolsó mérkőzése.

Olimpiai 3. (2012, London, 48 kg), 2x olimpiai 7. (2008, Peking, 48 kg; 2016, Rio de Janeiro, 48 kg), olimpiai 9. (2021, Tokió, 48 kg), vb-3. (2011, Párizs, 48 kg), 2x Európa-bajnok (2013, Budapest, 48 kg; 2014, Montpellier, 48 kg), 5x Eb-2. (2009, Tbiliszi, 48 kg; 2010, Bécs, 48 kg; 2011, Isztambul, 48 kg; 2016, Kazany, 48 kg; 2018, Tel-Aviv, 48 kg), 4x Eb-3. (2008, Lisszabon, 48 kg; 2012, Cseljabinszk, 48 kg; 2015, Baku, 48 kg; 2017, Varsó, 48 kg), 3x U23-as Európa-bajnok (2003, Jereván, 48 kg; 2006, Moszkva, 48 kg; 2008, Zágráb, 48 kg), U23-as Eb-2. (2007, Salzburg, 48 kg), junior Eb-2. (2005, Zágráb, 48 kg), ifjúsági Eb-3. (2002, Győr, 48 kg), Universiade 3. (2009, Belgrád, 48 kg), egyetemi és főiskolai vb-3. (2006, Szuvon, 48 kg), 2x magyar bajnok (2006, 48 kg; 2011, 52 kg)

2021 óta a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. 2017 óta a MOB Sportolói Bizottságának tagja.

2021 óta edzősködik nevelő egyesületében, az Ippon Judo Tatabánya SE csapatánál.