A nagybirtokos család
Henrietta és húga, Zsuzsanna nemesi családba született, amelynek hatalmas birtokai voltak a mai Jánkmajtison (Szabolcs megye) és környékén (pl. Szamossály, Penyige). Majtison kastélyuk és a Válly család mauzóleuma is áll, mindkettő elhanyagolt állapotban. Előbbi 1989 óta műemléki védettséget élvez, 1998-ban magánkézbe került. Édesapjuk, Haentjens-Haan Pál Bécsben született (1890), „németellenessége miatt” 1944-ben a gestapo elvitte, a koncentrációs táborból kiszabadult, Bécsben halt meg az 1970-es évek elején, ott is van eltemetve. Édesanyjuk, Válly Nóra (Teleki Blanka grófnő leánya) angol nyelvű irodalmi műfordítóként lett ismert. A szülők 1920-ban házasodtak össze Budapesten az egyetemi templomban. 1922 őszén az apa még gazdatisztet keresett 1000 holdas urasági birtokára, ám 1927-ben már birtoktestek elárverezéséről, állami kisajátításukról szóló hírek jelentek meg a gazdasági sajtóban. Az elszegényedés, birtokvesztés nyomán végleg a fővárosba költözött a család. A lányok itt végezték elemi (II. kerületi Népiskolai Tanítónő- és Nevelőnőképző Intézet) és középfokú (Baár-Madas Református Leánygimnázium) tanulmányaikat, három évben magántanulóként. Henrietta lelkesen bekapcsolódott a cserkészmozgalomba: családvezetői ismeretekből, betegápolásból, labdajátékból, tornából, táncból különvizsgákat tett, és végül csapatvezető lett.
Grófi sarjból evezős Európa-bajnoki helyezett
Henrietta az érettségi után azonnal munkába állt, és az Országos Földhitelintézet Tisztviselőinek Sport Egyletében ismerkedett meg az evezéssel. 1940–1944 között a Juventus Első Hölgyevezős Club, 1945–1947 között a KASE (Közalkalmazottak Sportegyesülete) tagja, a versenyzés mellett a túraevezésnek hódolt: 1942-ben és 1943-ban a férfiakat is túlszárnyaló eredménnyel, 1527, illetve 3287 évi kilométer leevezésével.
1948-ban a megszüntetett KASE, Duna Budapesti EE és Hunnia EE tagjaiból, hajóparkjából megszületett a Vasas SC evezős szakosztálya. Henrietta 1956-ig kék-piros színekben versenyzett, és nyert kilenc magyar bajnokságot: négypárevezősben (3), kétpárevezősben (1), kormányos négyesben (2) és nyolcasban (3). Edzője ekkor Ballya Hugó volt.
1947–1948-ban Ausztriában kisebb nemzetközi versenyeken is részt vett, 1948-ban négypárevezősük (Tallós, Mészáros, Sárközyné, Haentjens) Klagenfurtban győzelmet is aratott. Legkiemelkedőbb eredménye az 1955. évi, Snagovban rendezett Európa-bajnokságon a nyolcassal elért harmadik helye. Teljesítményükért a csapattagok megkapták az OTSB-től a „Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója" címet.
A versenyzést abbahagyva klubjában edzője lett az ifjúsági versenyzőknek, még 1967-ben is mint segédoktató működött.
Magánélete az evezés mellett és után
1949-ben ment férjhez Hambalgó Istvánhoz, asszonynevét élete végéig megtartotta, jóllehet hamarosan elváltak. Henrietta nem ment férjhez újra, de későbbi élettársi kapcsolatában született egy lánya, Bella Donna Mónika, aki Németországban ment férjhez, ma is ott él. Henrietta a háború előtt a Földhitelintézet, majd a Beruházási Bank adminisztratív munkatársa volt. A háború után az 1959-ben létrehozott Könnyűipari Gépi Adatfeldolgozó Vállalatnál (KÖGAV), az úgynevezett Hollerith-rendszerű, lyukkártyás gépi adatfeldolgozás folyamatában Hollerith-gépkezelő volt. A Magyar Nemzeti Bank tisztviselőjeként vonult nyugdíjba. Házbeli lakótársai rendkívül zárkózott embernek írták le, baráti társaságba nem járt, ellenben rendszeresen uszodába, barna bőre mindenkinek feltűnt, a korlátlan napozás fiatal korában, evezősként is jellemzője volt.
Grófi származását élete végéig elárulta zárkózottsága, egyenes tartása, öltözködése (fehér horgolt kesztyű), sminkje, rendszeres külföldi utazásai. Élete legvégén a betegség megtörte az erős testet: először kerekesszékbe került, később fekvőbeteg lett, az önkormányzattól jártak ellátni, végül kórházban hunyt el. Hamvai nem kerültek temetőbe.
Forrás
• Budapesti Hírlap, 1920. június 12., 3. o.;
• Köztelek, 1922. szeptember 28., 989. o.;
• Köztelek, 1927. június 23., 1000. o.;
• Új Barázda, 1927. június 28., 2. o.;
• Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1935. november 26., 2. o.;
• Cserkészlányok Lapja, 1936. június 1., 20–22. o.;
• Baár-Madas református leánygimnázium isk. ért., Budapest, 1939, 23., 43. o.;
• Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligája Jelentése 1942-ről, 29. o.;
• Népsport, 1955. február 27., 2. o.;
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp., 1994) I/430. o.;
• Rejtő László: Kilenc klub krónikája. Csepeli Vasas, Diósgyőri VTK, Ferencváros, Bp. Honvéd, MTK, Szombathelyi Haladás, Tatabányai Bányász, Újpesti Dózsa, Vasas (Budapest, 1969) Vasas, 540. o.;
• Terényi László és mtsai.: A Vasas Sport Club ötven éve (Budapest, 1961) Függelék, 326–327. o.
