Orvos nem lehetett, tornászbajnok lett
Alice néven anyakönyvezték, de az 50-es években a francia eredetű nevét Aliznak írták az újságok. 1949-től a Róna utcai Postás Sporttelep tornatermének rendszeres látogatója volt, aztán a Budapesti Honvéd színeiben teljesedett ki. Orvos szeretett volna lenni, de szerette volna segíteni a szüleit, ezért a torna mellett maradt.
Vb-arannyal robbant be
Volt esélye, hogy már az 1952-es olimpiára kijusson, de végül nem került be a csapatba. Az 1954-es római világbajnokságon került be a válogatottba, és a kéziszer-csapattal mindjárt aranyérmet nyert. A legcsekélyebb megilletődöttség nélkül versenyzett Keleti Ágnessel, Tass Olgával egy csapatban. Annyira örült az aranyéremnek, hogy még futott egy kört a stadion futópályáján. Az olasz sajtó elragadtatással írt a gyakorlatukról. Kodály Zoltán Galántai táncok című művét választották zenének, a beszámolókban úgy emlékeztek meg a magyar csapatról, mint akik nagy átéléssel, már-már a balettre jellemző mozdulatokat hajtottak végre.
nagy átéléssel, már-már a balettre jellemző mozdulatokat hajtottak végre.
„„
Gipszben utazott az olimpiára, kulcsember lett
A Melbourne-i olimpia előtt súlyosnak látszó könyöksérülést szenvedett, azért vitték ki Ausztráliába, hogy Magyarországot a versenyeken kívül népszerűsítse. Ennek eleget is tett, egyre-másra látogatta a rendezvényeket, ahol roppant mód szívesen fogadták, ő pedig nem tudott ellenállni a jobbnál jobb ételek csábításának, és elmondása szerint hirtelen fel is szaladt rá nagyjából hat kiló. Aztán jött a váratlan fordulat. Kiderült ugyanis, hogy Nagy Márta nem tudta megfelelően elsajátítani a gyakorlat koreográfiát, így nem volt más lehetőség, minthogy Kertész kezéről levágták a gipszet, őt pedig benevezték a szerenkénti versenyekre, mert az volt a szabály, hogy csak ezzel a feltétellel vehet részt a kéziszercsapatba. A csapat edzője, Herpich Rezsőné hitt abban, hogy a szalaggal a szovjetek verhetőek lesznek. Kertésztől a szerenkénti versenyben nem lehetett csodát várni, hiszen formán kívül volt, a felemás korláton így is a hatodik helyen végzett.
Az olimpia előtt hagyta abba
Kertész úgy döntött, hogy nem megy el az olimpikonoknak szervezett amerikai túrára, hanem hazatért. A milánói átszállásnál hazatelefonált, tudni akarta, hogy a szülei élnek-e. Olaszországban ugyanis állás várta. Miután hallhatta őket, akkor döntötte el végleg magában, hogy visszatér Budapestre. Kertész készült a 60-as olimpiára, de az őt különösebben nem kedvelő Herpichnével nézetkülönbségbe került. Miután Kertész úgy érezte, hogy szándékosan pontozták le, ezért úgy döntött, hogy abbahagyja.
Olimpikonokat nevelt, akik rendre hívják őt a születésnapján
A Testnevelési Főiskolán még abban az évben, vagyis 1960-ban tanári, 1967-ben torna szakedzői oklevelet szerzett, 1974-ben mesteredzői címet kapott. A KSI, majd a Vasas edzője lett, 1981-től 1982-ig a női tornászválogatott szövetségi kapitánya volt, 1982-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem testnevelőtanára. 1988-ban vonult nyugállományba, azóta kondíciótornák szervezésével foglalkozik. Kertész Alice edzéseit és mozgásképzés óráit még a Jégszínház épületében lévő teremben tartotta. A 70-es évek jelentették a Központi Sportiskola női szakosztályának egyik kiemelkedő sikerkorszakát. A 72-es olimpián Kelemen Márta, Kéri Anikó képviselte a KSI-t a bronzérmes csapatban. Tanítványai minden születésnapján nem felejtették felköszönteni őt.
Elismerései
a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954), mesteredző (1974), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996), Magyar Tornasportért díj (2011), a KöztársaságElnökének Érdemérme (2011)
