Tuschák

Katalin

Tuschák Katalin tizenegy évesen azzal állt az édesapja elé, hogy sportolni szeretne, ugyan nem tudta pontosan, hogy mit is válasszon. A kosárlabdával kacérkodott, de azért kikérte a család tanácsát. Édesapja megérezte, hogy a sport segítségével a lánya levezetheti a felesleges energiáit, és támogatta a tervet. Egyetlen embert ismert, aki versenyszerűen sportolt, dr. Bakonyi Péter olimpiai bronzérmes, világbajnok kardvívót. Dr. Bakonyi ránézett a lányra, - „magas, bal kezes, jöjjön le vívni”- mondta. Így került Tuschák Katalin a Bp. Honvédba. A klubjai: BHSE 1971-1984, MTK-VM 1984-1991, majd 1991-től MTK illetve MTK-Pilu.

A Sziget utcai Általános Iskolában (ma Gárdonyi Géza Általános Iskola) tanult, majd 1977-ben érettségizett a Kölcsey Ferenc Gimnázium matematikai tagozatán. 1977-ben junior csapatbajnok, 1978-ban Ifjúsági Barátság Verseny ezüstérmes a csapattal, egy évre rá már IBV aranyérmes a csapat. 1981-ben a bukaresti Universiadén harmadik lett a csapattal. 1985-ben először nyerte meg a csapatbajnokságot az MTK-VM-mel. Ez időszakban egyetemen tanult, majd dolgozott. Édesapjának, Tuschák Róbertnek, a BME rektorhelyettesének példáját követte, ő is a BME-t választotta. A Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán szerzett oklevelet (1982). 1982 és 1985 között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének (SZTAKI) volt a munkatársa. Ekkor már nagyon nehezen tudta összeegyeztetni a munkát a vívással. Választania kellett, melyiket folytassa. Bár sokan lebeszélték (volna) a sportról, de erősen munkált benne a ’majd én megmutatom’ hozzáállás. Jöttek is az eredmények, amik őt igazolták. De jött egy baleset is 1979-ben. „A veszprémi válogató versenyen bemelegítés közben meghajlítottam a tőröm a földön, még nem volt a fejemen a sisak, a tőr letört darabja a szemembe pattant. Szerencsére csak megnyomta a retinámat, egy hét kihagyáson és pár lila zúzódáson kívül mást baj nem történt.”

Világversenyen 1986-ben került be első alkalommal a válogatottba. A szófiai világbajnokságon a csapat a görögök elleni 9:0-al melegített, Tuschák is átesett a tűzkeresztségen egy győzelemmel. A lengyelek elleni 9:4 sem erőltette meg a válogatott tagjait, köztük Tuschákot sem, aki megint begyűjtött egy győztes asszót. Az elődöntőbe jutásért Kína következett (9:6), akkor Tuschák nélkül. Nem kapott feladatot a szovjetek elleni döntőbejutásért vívott mérkőzésen sem (6:9). Az NSZK elleni bronzmérkőzésen Tuschák visszakerült a csapatba és pont annyit nyújtott, mint a többiek, azaz ő is hozott egy nyert asszót és így alakult ki a 4:9-es végeredmény, azaz a „Tusi” becenévre hallgató újonc egy vb negyedik hellyel mutatkozott be a nemzetközi színtéren.

1987-ben a lausanne-i világbajnokságon a csapat a nyolc között a szovjetekkel, a világbajnoki cím védőivel találkozott. „Amikor megtudtuk, hogy a 4 közé jutásért a szovjetekkel vívunk, kevesen adtak esélyt nekünk. A vívóterem előtt volt egy nagy szökőkút, annak a szélén ücsörögtünk a mérkőzés előtt. Nagyon eltökéltek voltunk, mindenképpen bizonyítani akartunk és nem kisebbet fogadtunk meg egymásnak, mint hogy megnyerjük nemcsak a következő mérkőzést, hanem a vb-t. Ha pedig így lesz, akkor megfürdünk a szökőkútnak a térdig érő vízében.” A magyarok megtáltosodva vívtak, csak kétszer fordult elő a mérkőzés során, hogy az ellenfél egyenlíteni tudott. Hihetetlenül jól sikerült már a kezdés is, három 5:0-as mérkőzéssel. Végül Tuschákon múlt a továbbjutás, igaz csak két tust kellett adnia, annyira jó volt addigra a csapat tusaránya. Tuschák nagyon szerette volna bizonyítani, hogy nem nyomja össze a tét, hogy meg tudja csinálni. Nem elégedett meg azzal, hogy már 2:1-nél állt a továbbjutás, győztesen hagyta el a pástot Csernijavszkaja ellen (5:3). Stefanek fantasztikus mód vívott ezen a mérkőzésen, veretlen maradt és csak 9 tust kapott. Tuschák két győzelemmel zárta a szovjetek elleni összecsapást, a csapat pedig innen már meg sem állt a dobogó legfelső fokáig. Az olaszok elleni elődöntőben (9:4) Tuschák nem vívott, de nem így a románok elleni döntőben. 5:5-ös állásnál Tuschák az egyéni döntőbe is bekerült Lázár Rékával találta magát szemben. Lázár 3:1-re vezetett, majd Tuschák vette át az irányítást, és 4:3-ra fordított. 4:4-nél bemondták az egy percet. Tuschák bevitte az utolsó találatát és ezzel ismét vezetett a magyar csapat, mely végül 9:6 arányban nyerte a döntőt és így tizennégy év után újra megszerezte az aranyérmet (Stefanek Gertrúd, Jánosi Zsuzsa, Kovács Edit, Szőcs Zsuzsa, Tuschák Katalin). Tuschák két győzelmével járult hozzá a sikerhez. „Olyan eufórikus hangulatban voltunk a győzelem után, hogy hatalmas pancsolást csaptunk, közben mindenkit lefröcsköltünk a magyar csapatból, de senki sem bánta.” – emlékezett vissza a felejthetetlen esetre. „Bevallom, számomra a világbajnoki arany az olimpiai bronznál is értékesebb. Úgy állni éremmel a nyakadban a dobogó tetején, hogy a Himnuszt neked játsszák, nos, az egyszerűen leírhatatlan érzés.” – nyilatkozta a Magyar Hírlap riporterének.

A szöuli olimpián 1988-ban nem sikerült pozitív mérleggel kijönnie a csatározásokból. A csapat öt mérkőzéséből négyszer lépett pástra, négy asszót nyert és ötöt vesztett. Az elődöntőben az olaszok fogták meg a magyarokat, visszavágtak az egy évvel korábban elszenvedett vb vereségért (3:9). Tuscháknak akkor nem sikerült meccset nyernie. A harmadik helyért, a szovjetek ellen viszont kettőt is, ráadásul ezzel veretlen maradt. Történelmi vereséget mértek a szovjetekre (9:2) és így bronzérmesként zárták az olimpiát. „A védekezés volt az egyik erősségem, illetve jól éreztem, hogy mikor tudom ’felszúrni’ az ellenfelet, azaz a hosszú karom hamarabb eltalálja őt, mint ahogy befejezné a támadását. Ehhez nagyon jó ütemérzék kellett. Ezen kívül mindig megpróbáltam ’gondolkodva ’ vívni, kitalálni, mit tervez az ellenfél és azt higgadtan meghiúsítani.” – foglalta össze a vívóstílusa bemutatását.

1989-ben viszont el kellett búcsúzni a dobogótól, a denveri vb-n a csapat 4. lett, miután a vb-n az őket kétszer is legyőző olaszok nem ismertek pardont (5:9). 1990 kimaradt, mert Tuschák második gyermekét, Annát várta. Később az ő első kiscipője lett a kabalája. Visszatérése után 1991-ben a budapesti világbajnokságon a négy közé jutásért kemény dió volt a szovjet csapat. Pedig jól indult a mérkőzés, mert Tuschák verte Napalkovát. A lendület azonban elfogyott, vereség lett belőle (4:9). Az 5. helyért Kínát kellett legyőzni, ami sikerült is (8:5), többek között Tuscháknak is köszönhetően. A barcelonai olimpiára Kovács Tamás kapitány kérésére még mint biztonsági tartalék becsülettel felkészült, de tudta, hogy akkor már két gyermek édesanyjaként nem vállalhatja a válogatottsággal járt terheket. Zsófi lánya később kajakozott, legjobbja: országos serdülő bajnok (K-4), Anna akrobatikus rock&roll-ozott, legjobbja: Budapest-bajnok formációban.

Több multinacionális cégnél is dolgozott, volt a Budapest Bank Autóparkkezelő Rt. vezérigazgatója (2000-2003), 2003 és 2008 közt a Budapest Airport Zrt. (Ferihegy) beszerzésekért és készletgazdálkodásáért felelős logisztikai igazgatója, volt a EMI-TÜV SÜD Kft. sales és marketing igazgatója (2010-2016). Jelenleg a Richternél dolgozik 2018 óta. Társadalmi munkában a Magyar Vívószövetség ellenőrző bizottságának az elnöke (2008-2012), majd gazdasági alelnöke volt (2016-2020), a szervezet Nemzetközi Bizottságának a tagja. 2012-ben a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) Moszkvában megtartott tisztújító kongresszusán a végrehajtó bizottság mellett működő tanácsadó testületbe választották, Nők a vívásban, témában (2012-2016).

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? III. (1995), olimpia.hu, arcanum.com.