Berobbant a juniorok közé
Szülei fontosnak tartották, hogy életében rendszeresen szerepet kapjon a testedzés, levezethesse fölösleges energiáit, így kezdett el tízévesen vívni a BVSC-ben, amelynek a Károly körúton volt a vívóterme. Gyermekkorától Varga József edzette az 1997-ben, azaz még kölyökként klubot váltó, a Honvédba igazoló srácot. Első jelentős nemzetközi eredményét 2001-ben a junior-Eb-n szerzett ezüstéremmel érte el, míg első kirobbanó sikerét a 2004-es plovdivi junior-világbajnokságon ünnepelhette: egyéniben és a csapat tagjaként is győzött! Még ugyanebben az évben sikeresen leérettségizett, és felvételizett a közgazdasági egyetemre. Össze tudta hangolni a sportot és a tanulást, a következő évben bemutatkozott a felnőttválogatottban.
Vb-arany Szentpétervárról
A magyar kardválogatott kilencévi szünet után, 2007-ben tudott újra vb-aranyérmet nyerni, érdekes, hogy Lontay ebben az évben tért vissza anyaegyesületébe, a BVSC-be. A csapat Dél-Korea ellen vívta ki a nyolc közé kerülést, és a házigazda oroszokat 45:44-re legyőzve jutott az elődöntőbe – vb-n 1991 után verte meg ismét az oroszokat. Az elődöntőben az ukránokat (45:39), a fináléban a franciákat (45:43) múlta felül, vagyis ennél nehezebb ágat nem is kaphatott volna, mégis sikerrel vette az összes akadályt. Lontay az egész verseny alatt kiegyensúlyozottan vívott, így járult hozzá a régóta várt diadalhoz, amelynek köszönhetően a válogatott a világranglista 13. helyéről a harmadikra ugrott előre, egyúttal megszerezte az olimpiai részvétel jogát is.
Tartalék a pekingi olimpián
A pekingi olimpián az egyéni versenyben nem indulhatott, mert csak három magyar vívhatott, és mivel ő volt a tartalék, nem kapott lehetőséget. A csapat mindjárt az első körben váratlan vereséget szenvedett, végül a hetedik helyen zárt, ekkor már Lontay is a páston volt. A 2009-es antalyai világbajnokságon bronzérmes lett a kardválogatott, amely az utolsó pillanatig harcban állt a 2012-es olimpiai kvótáért is, de nem tudott kvalifikálni, így Lontay sem utazhatott. Miután diplomát szerzett, a vívás fokozatosan háttérbe szorult az életében, ám az iránta érzett szeretete nem illant el. Olyannyira nem, hogy 2010 után 2013-ban másodszor is megnyerte a kardbajnokságot, mégpedig látványos vívással, nagy fölénnyel, a döntőben 15:7-re legyőzve Decsi Tamást. Ekkor már főállásban dolgozott napi kilenc órát, havi egy hétvégét is vállalva.