Sportolóként
Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE) sportolójaként vett részt tornászversenyeken. Az 1928. évi nyári olimpiai játékokon olimpián szerepelt először a női torna. A női csapat összetett csapat sportágban, csapattársaival (Hámos Mária, Hennyey Aranka, Frantz Valéria (Herpich Rudolfné), Kael Anna, Kövessy Margit, Pályi Margit, Rudas Irén, Csillik Margit (Nándorné), Szöllősi Ilona, Tóth Judit) a 4. helyen végzett.
A Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége (MOTESZ) igazgató tanácsa 1932 novemberében a tornászcsapat tagjainak a pontozás miatti sérelem elégtételeként a MOTESZ nagy bronzérmét adományozta, zománcozott öt karikával, „Emlékül és elégtételül – 1928” bevésett felirattal.
Sportdiplomataként
1948-ban Herpich Rezsőnét beválasztották a FIG Női Technikai Bizottságába, ahol később a bizottság vezetőjeként képviselte a magyar tornasportot. Hét cikluson keresztül, 1976-ig töltött be ezt a jelentős funkciót. A több nyelven is kitűnően beszélő sportdiplomata asszony összesen 11 olimpián vett részt.
Tanárként
Vali néni hatvan évig volt edző és testnevelő tanár. Neve és tevékenysége összeforrt a magyar és a nemzetközi tornasporttal. Nem volt könnyű ember, ahogy maga is önmagát megítélte egy jubileumi ünnepségen adott nyilatkozatában. ”Mindig csökönyösen ragaszkodtam az elképzeléseimhez. Mentségemre szolgáljon, hogy az esetek többségében sikerült is megvalósítani azokat.
Amikor 1980-ban -egy évvel halála előtt- átvette a Testnevelési Főiskolán a gyémánt diplomát, a következő mondatokkal köszönte meg a kitüntetést:
„Életem, pályafutásom most nyerte el koronáját…Volt tornászaim, azok gyerekei vettek körül. A világ legboldogabb 80 évesének vallom magam.”
“„