Családi gyökerek
A Szomjas család a század elején a tiszalöki Lajos-tanyán gazdálkodott. Idős és ifjabb Gusztáv meg László, a fiatalabb fiú. Emlékezetes vadászeredményeik mellett úttörői voltak a madártanilag még ismeretlen Hortobágy feltárásának is. 1923-ban kapták meg a Madártani Intézet rendes megfigyelői oklevelét és a Hortobágyon tanulmányozták a madár-, főleg a libavonulást, és észleléseikről rendszeresen beszámoltak.
Sportpályafutás
A vadászat és a madártan mellett mindhárom Szomjas istenáldotta tehetség volt a fegyverforgatásban. László már tizenhárom éves korában, üveggömblövészeten nyerte első hazai aranyérmét.
A két Szomjas fiú a magyar sportlövő-csapat tagjaként vett részt az 1924-ben Párizsban rendezett olimpián, ahol a futószarvas egyes lövés csapat versenyszámban hatodikként, a trapp-csapattal pedig a tizedik helyen végeztek. A Szomjas név ezután majd minden rangosabb hazai és nemzetközi versenyen jobbnál jobb eredményekkel szerepelt. 1925-ben a Margit-szigeten ők nyerték a nemzetközi páros korongversenyt és a vándordíját is. Szomjas László utoljára 1955-ben nyert bajnokságot.
Sportpályafutása után
A második világháború után a család Komárom megyébe került, ahol László a Süttői Erdészet fővadásza lett. 1968-ban kullancsfertőzése lett, amelyből csak hetvenszázalékos mozgássérültként tudott felépülni.