Az út az első világbajnoki aranyig
A fiatal Török Ferenc sportkarrierjét a labdarúgással kezdte, amit azóta is nagyon szeret. Egy véletlen során került az öttusa közelébe. Elmesélése szerint az Árpád Gimnáziumból az október 6-i ünnepségről próbált meglógni, amikor az egyik tanára üldözőbe vette, és alig bírta utolérni. A tanár, aki nem más volt, mint Iglói Mihály, az egykori világcsúcstartó futó, lenyűgözte a gyorsaságával. Így lett először atléta, majd később öttusázó a Honvédnál. 1959-ben tartalék volt az amerikai vb-n, és odakint egy életre szóló döntést hozott, mert volt ugyan lehetősége a kint maradásra, visszatért Magyarországra. Egy évre eltiltották fegyelmezetlen viselkedése miatt, így a 60-as olimpia kimaradt az életéből. Első felnőtt sikerére 1961-ig kellett várni, amikor az öttusacsapattal világbajnoki ezüstérmet szerzett. 1962-ben egyéni világbajnoki bronzérmes, csapatban újra ezüstérmes. 1963-ban állt össze először az aranycsapat, a Balczó-Török-Móna trió, ami győztesen tért haza a vb-ről, egyéniben második lett.
1964, a veretlenség éve, olimpiai koronával
Olyan formába került 1964-ben, hogy a riválisai nem tudták vele a lépést tartani, Igor Novikov csak a hátát nézte. Az októberi olimpia előtt szeptemberben volt még egy utolsó verseny Moszkvában, azt szerette volna, ha ekkor Pityuskin legyőzi, mert a sport törvényszerűségének tartotta, hogy nem lehet mindig nyerni. Nagyon nem szerette volna, ha a jó sorozata nem a legfontosabb versenyen, az olimpián, hanem előtte szakad meg. A szovjet azonban belelépett egy gödörbe, és ki kellett állnia. Az olimpián Novikov és Török is ugyanazt a lovat húzta, mintha a sors azt mondta volna, nem akar beleavatkozni a párharcba, és egyenlőségre törekedett. Hacsicsi nyergében Török eggyel kevesebb verőhibát vétett. Vívásban növelte az előnyét, lövészetben egyformán teljesítettek, úszásban Novikov volt a jobb. 19 pont előnnyel várta Török a futást, ami nem nagy előny, mert Novikov félelmetes futó volt. Azon a napon azonban nem volt esélye a magyarral szemben, Török győzött. A célba érkezés után, az ájulás határán azt mondta: "ha kell, még egyszer lefutom." Csapatban Balczó és Móna eltiltása miatt az arany elúszott, bronzérmesek lettek. A testvérével, Ottóval állt a dobogón.
A felejthetetlen csapatdiadal
Az 1968-as olimpia előtti valamennyi világbajnokságot (Lipcse, Melbourne, Jönköping) megnyerték csapatban, megszorítani sem tudták őket. Abszolút esélyesként érkeztek Mexikóba, és mindjárt az első tusában, a lovaglásban nagy drámát láthattak a nézők. Az egyéni címvédője, az akkor 33 éves Török a maximális 1100 pontból mindössze 920 pontot gyűjtött össze. Utóbb bevallotta, a neki kisorsolt lovat már pályán tartani is bravúr volt. A nagy ellenfél szovjetek mellett a svédek és az amerikaiak is megelőzték a magyarokat, de még az osztrákok, japánok is. Soha nem kezdtek ennyire rosszul az előző évek versenyein. „Összeültünk az első tusa után. Mindent félretettünk, ami terhelte a barátságunkat. Megbeszéltük, ezt az olimpiát csak küzdéssel lehet csak megnyerni. Magától nem megy, ahogy a korábbi versenyek. Megbeszéltük, nem számít, mi történt az olimpia előtt köztünk, most nyernünk kell, mert az alkalom nem tér vissza. Nem volt könnyű beszélgetés, nem is számítottunk arra, hogy könnyű lesz, de megkerülhetetlen volt. A második tusában, a vívásban egy nap múlva nyertük meg ezt az olimpiát. 500 pontot vertünk a szovjetekre" - elevenítette fel, hogyan rendezték a gondolataikat. A 69-es budapesti világbajnokság előtt Törököt eldobták, nem indulhatott el a versenyen. Vissza is vonult utána. Ars poeticáját így fogalmazta meg:
“Mindazt, amit csináltam, azt szerettem. Mindent úgy igyekeztem csinálni, hogy abban öröm legyen. Azt is megtanultam, hogy mindent csak munkával lehet elérni, tehetségnek ugyanis lehet születni, de munka nélkül ez semmit sem ér."
„„
Sportvezetői karrierje
1966-ban szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1976-ban a magyar öttusa-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Edzősége alatt nyert az 1988-as szöuli játékokon Martinek János egyéniben, illetve a csapat aranyérmet. Martinek csapatba állítása nagy húzás volt, nagyon bízott benne, és ez kifizetődött. Szövetségi kapitányként összesen hét arany-, tíz ezüst-, illetve négy bronzérmet szereztek versenyzői. 1989-ben távozott posztjáról. 1991 októberétől 1992-ig a válogatott felkészítését koordinálta (nem volt kinevezett szövetségi kapitány). "Kapitányként átélni egy sikert olyan, mint a gyerek születése. A központosított munka nálam alaptétel volt" - ismertette a különbséget a versenyzőként és szakvezetőként megnyert aranyak közt. 1989-ben a Magyar Öttusa Szövetség elnökévé választották. Ezt a pozíciót 1996-ig viselte, utána a szövetség tiszteletbeli elnöke lett. Emellett 1993-tól 1996-ig a Nemzetközi Öttusa Szövetség egyik alelnökévé is megválasztották.
1989 és 1997 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségében is tevékenykedett. A Nemzeti Testnevelési és Sporttanács tagja volt. 1993-ban az MLSZ elnökségének, valamint a végrehajtó bizottságának tagja lett. A Gerevich Alapítvány alelnöke. 2003-ban a Wesselényi Közalapítvány kuratóriumának elnöke lett. 2011-től a Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke.
Jogászi és politikai pályafutása
1953-ban vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1957-ben szerzett jogi doktorátust. A diplomájának megszerzése után a II. kerületi bíróságon volt bírósági fogalmazó, majd 1959 és 1962 között a XI. kerületi bíróság elnöki titkára volt. Ezután 1966-ig bírósági ügyvéd, majd több ügyvédi munkaközösség tagja. 1988-ban az MLSZ jogtanácsosa volt. 1992-ben nyitott saját, önálló ügyvédi irodát.
1990-ben kezdett el politizálni, amikor belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe. Az 1990-es országgyűlési választáson Budapest 6. választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1994-ben és 1998-ban országgyűlési képviselő-jelölt. 1994 és 1998 között az SZDSZ országos tanácsának, 1995 és 1997 között annak elnökségének tagja volt. 1998-ban kilépett a pártból.
