Sportpályafutása
A fiatal Török Ferenc sportkarrierjét a labdarúgással kezdte, amit azóta is nagyon szeret. Egy véletlen során került az öttusa közelébe. Elmesélése szerint az iskolából egy alagsori ablakon próbált meglógni, amikor egyik tanára üldözőbe vette, de nem bírta utolérni. A tanárt lenyűgözte gyorsaságával, így lett először atléta, majd később öttusázó a Honvédnál. 1952-ben kezdte el az öttusasportot a Budapest Honvédban. Első felnőtt sikere 1961-ben volt, amikor az öttusacsapattal világbajnoki ezüstérmet szerzett. 1962-ben egyéni világbajnoki bronzérmet, csapatban újra ezüstérmet szerzett, majd 1963-ban egyéni vb ezüstöt és csapatban vb aranyat nyert. Utóbbiban 1965 és 1967 között minden világbajnokságon sikert aratott. Az 1964-es tokiói játékokon egyéniben olimpiai aranyérmet, csapatban bronzérmet szerzett. 1965-ben és 1966-ban vb bronzérmes volt az egyéni versenyben. Az 1968-as mexikóvárosi játékokon aranyérmet nyert Balczó Andrással és Móna Istvánnal. 1970-ben vonult vissza az aktív öttusázástól. Pályafutása során kilencszeres magyar bajnok lett (három egyéni, hat csapat).
“Mindazt, amit csináltam, azt szerettem. Mindent úgy igyekeztem csinálni, hogy abban öröm legyen. És azt is megtanultam, hogy mindent csak munkával lehet elérni, tehetségnek ugyanis lehet születni, de munka nélkül ez semmit sem ér” – vallotta az öttusamagazinnak adott interjújában.
“„
Sportvezetői karrierje
1966-ban szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1976-ban a magyar öttusa-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Edzősége alatt nyert az 1988-as szöuli játékokon Martinek János egyéniben, illetve a csapat aranyérmet. Szövetségi kapitányként összesen hét arany-, tíz ezüst-, illetve négy bronzérmet szereztek versenyzői. 1989-ben távozott posztjáról. 1991 októberétől 1992-ig a válogatott felkészítését koordinálta (nem volt kinevezett szövetségi kapitány).
1989-ben a Magyar Öttusa Szövetség elnökévé választották. Ezt a pozíciót 1996-ig viselte, utána a szövetség tiszteletbeli elnöke lett. Emellett 1993-tól 1996-ig a Nemzetközi Öttusa Szövetség egyik alelnökévé is megválasztották.
1989 és 1997 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségében is tevékenykedett. A Nemzeti Testnevelési és Sporttanács tagja volt. 1993-ban az MLSZ elnökségének, valamint a végrehajtó bizottságának tagja lett. A Gerevich Alapítvány alelnöke. 2003-ban a Wesselényi Közalapítvány kuratóriumának elnöke lett. 2011-től a Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke.
Jogászi és politikai pályafutása
1953-ban vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1957-ben szerzett jogi doktorátust. A diplomájának megszerzése után a II. kerületi bíróságon volt bírósági fogalmazó, majd 1959 és 1962 között a XI. kerületi bíróság elnöki titkára volt. Ezután 1966-ig bírósági ügyvéd, majd több ügyvédi munkaközösség tagja. 1988-ban az MLSZ jogtanácsosa volt. 1992-ben nyitott saját, önálló ügyvédi irodát.
1990-ben kezdett el politizálni, amikor belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe. Az 1990-es országgyűlési választáson Budapest 6. választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1994-ben és 1998-ban országgyűlési képviselő-jelölt. 1994 és 1998 között az SZDSZ országos tanácsának, 1995 és 1997 között annak elnökségének tagja volt. 1998-ban kilépett a pártból.