Halász

János

Szegeden született, ott kezdett kosárlabdázni és futballozni – kezdetben a két sportágat párhuzamosan űzte, nem is akármilyen színvonalon. A kosárlabda alapjaival a Szegedi TK-ban ismerkedett meg, 1943-tól a legendás szegedi testnevelő, Almási Gyula irányításával. „Emlékszem, negyvennégyben eljött Szegedre bemutatót tartani az NB I-es BBTE, és én lelkesen melegítettem, amikor Gyuszi bácsi szólt, te nem játszol, figyeld Novakovszkyt, less el tőle mindent, amit tud! Azt sem tudtam, ki az a Novakovszky, de miután Gyuszi bácsi megmutatta, úgy figyeltem, hogy máig emlékszem minden cselére.” Futballozni a SZAK-ban kezdett, a korábbi válogatott játékos, Berkessy Elemér szúrta ki az ifik között, és vitte fel 1946-ban az NB I-es csapathoz. „A két legjobb barátom, Heiszig Jóska és Ludas Pista volt, akikkel a HeLuHa triót alkottuk” – idézte fel, nevetve.

Tizenkilenc évesen Zsizsivel, azaz Zsíros Tiborral ők voltak a legfiatalabbak a csapatban. 1947-ben a szegedi Felső Ipariskola megnyerte az országos KISOK-bajnokságot, és a szövetségi kapitány, idősebb Gyimesi János volt az egyik játékvezető. Akkor fedezték fel. Az 1948-as Szófiai Nagydíj megnyerésével jutott ki a szegedi sportolók közül egyedüliként a londoni olimpiára, mint kosárlabdázó. „Az indulás előtt jött a hír: nem találják az útlevelem. Persze ez csak kifogás volt, feltehetőleg valaki mást akartak kiutaztatni helyettem. A kapitány, idősebb Gyimesi János azonban karakán ember volt, másnap felutazott Budapestre, és addig keresték a szövetségben az okmányt, amíg meg nem találták, így lehettem ott végül az olimpián” – nyilatkozta a Hegyvidék című lapban még a 80. születésnapja alkalmából adott interjúban. A megnyitóra így emlékszik Halász János: „Mielőtt felvonultunk volna a Wembley Stadionban, majd két órát vártunk a tűző napon, mire megjött VI. György uralkodó és a királyi család. Futballoztunk, dekázgattunk, hogy elüssük az időt, erre odajött hozzám egy indiai, hogy azonnal leigazolnak, ha beállok a labdarúgó-válogatottjukba. Engem persze jobban érdekeltek az amerikai kosarasok.” A magyar kosárlabda-válogatott az 1948-as londoni olimpián csoportjában harmadik lett, nem jutott a legjobb nyolc közé, a további küzdelmektől a sportvezetőség visszaléptette, a küldöttség egyik felével együtt hazarepíttette Budapestre, így az együttest első ötkarikás fellépésén végül a 16. helyre sorolták be.

1950-ben bevonult katonának, de mivel a Budapesti Honvéd kosárlabda-csapata addig még nem alakult meg, így a Szegedi Honvéd futballcsapatához – amely akkor került be az NB I-be – vezényelték. Ám miután a Szegedi Honvéd átigazolta a posztjára Kotász Antalt, Halász kiszorult a csapatból. A Szegedi Honvédnál létrehozták a kosárlabda-csapatot, ahol 1953-ig, a leszereléséig játszott. Abban az évben megnősült, és 1955-ben megszületett a kislánya, aki később a TF csapatában szintén kosarazott. Halász János sportpályafutása után villanyszerelőként, majd orvostechnikusként dolgozott. Unokájából viszont labdarúgó vált: Varga Bence három évig a stuttgarti akadémián pallérozódott, és a Ferencváros igazolt játékosa volt.

• https://www.nemzetisport.hu/kosarlabda/elment-az-utolso-48-as-elhunyt-a-legendas-kosarlabdazo-2600533 • Nemzeti Sport, 2012. május (110. évfolyam, 119–147. szám) 2012-05-24 / 141. szám • Délmagyarország, 2017. november 28. • Arcanum • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A–H (Szekszárd, 1994) • http://www.olympedia.org/athletes/6243