Olimpiai résztvevő lehetett
Lovrics István szülővárosában, Pécsen kezdett el sportolni. Kezdetben megpróbálkozott az asztalitenisszel, labdarúgással és síeléssel. Utóbbi sportágban 1945-ben megnyerte Pécs város ifjúsági lesikló bajnokságát. Igazi sportága azonban a kosárlabda lett. 1943-ban a PVSK-ban kezdett el kosarazni. 1946-ban, a háború után újrainduló első osztályú magyar bajnokságban szerepelt. 1947-ben Budapestre költözött, ahol elkezdte a Műszaki Egyetemet és a KaSE csapatába igazolt. 1947 és 1948 között 17 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. 1948-ban megnyerte a Balkán bajnokságot, és szerepelhetett a londoni olimpián. Lovrics István valamennyi találkozón pályára lépett, és összesen 32 pontot ért el. Az olimpiai tornán a magyar csapat legyőzte Olaszországot, Kanadát és a házigazda Nagy-Britanniát, de Uruguay-tól és a csoportgyőztes Brazíliától hosszabbítás után kikapott, így nem jutott tovább a legjobb nyolc közé. Sajnos a szakvezetés nem biztosította a további szereplést, a csapatnak haza kellett jönnie, és így végül a 16. helyen végzett.
Külföldön is sikeres volt
1949-ben elhagyta Magyarországot, és Svájcban telepedett le. Itt csak néhány évig élt, Barcelonába költözött, ahol később egy vegyészeti gyár igazgatója lett. Életének ebben a szakaszában a tenisz lett a fő sportága. Olyan jól ment neki a játék, hogy egyszer a spanyol bajnokságot is megnyerte. 1967-ben áttelepült Kanadába, itt építészként dolgozott, és továbbra is a tenisz maradt szenvedélye, több klubnak is tagja volt, kisebb versenyeken is elindult. Életének utolsó szakaszát homály fedi, családot alapított Torontóban, és ott is hunyt el 63 éves korában.
Forrás
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu
• https://pvsk.hu/hirek/ma-lenne-96-eves-lovrics-istvan-kosarlabdazo/
• Dr. Bödő László: Pécsi, baranyai olimpikonok 1908–2004