Nagy

György

Nagy György középiskolás korában több sportágat is kipróbált: a kosárlabda mellet úszott, kézi-, vízi- és röplabdázott. A második világháború után már csak a kosárlabda maradt. Az 1946/1947-es szezonban a BSE, majd 1948 és 1952 között a MÁVAG (Vasas Mávag) színeiben az első osztályban szerepelt. Utóbbi együttessel 1948-ban magyar bajnokságot is nyert. Huszonnyolc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, és 14 alkalommal öltötte magára a főiskolai válogatott mezét. Tagja volt az 1948. évi londoni olimpiai játékokon szereplő magyar válogatottnak. Az olimpiai tornán a magyar csapat legyőzte Olaszországot, Kanadát és a házigazda Nagy-Britanniát, de Uruguay-tól és a csoportgyőztes Brazíliától hosszabbítás után kikapott, így nem jutott tovább a legjobb nyolc közé. Nagy György valamennyi találkozón pályára lépett, és összesen öt pontot ért el. Sajnos a szakvezetés nem biztosította a további szereplést, a csapatnak haza kellett jönnie, és így végül a 16. helyen végzett.

Az Európa-bajnokságokon 1946-ban Genfben a harmadik, 1947-ben Prágában a hetedik helyen végzett. A genfi Európa-bajnokság volt az első kontinenstorna a második világháború után. Tagja volt az 1949. évi budapesti főiskolai világbajnokságon harmadik helyen végző magyar együttesnek. 1947-ben és 1948-ban két alkalommal is szerepelt nemzeti válogatottunkban a Balkán Játékok kosárlabdatornáin, ahol csapatunk mindkétszer győzni tudott. A válogatottban sógora, Mezőfi Tibor is a csapattársa volt. 1960-ban edzői képesítést szerzett, és a Ganz-Mávagnál edzőként dolgozott. Később teljesen eltávolodott a sportágtól. Civilben a MÉH-nél osztályvezetőként dolgozott.

• www.olympedia.org • www.arcanum.hu • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet I–R (Szekszárd, 1994) • A Magyar Olimpiai Akadémia Évkönyve, 2004.