Családja
Wampetich Imre jómódú, gazdag családból származott. Apjának, Wampetich Ferencnek híres ménese és óriási birtoka volt Nógrád megyében. Emellett 1910-ig egy budapesti étterem a „Wampetich” tulajdonosa is volt, amely később a tulajdonosváltás után Gundel étterem néven lett világhírű.
Wampetich a gyorskorcsolyázó
Wampetich Imre sokoldalú sportoló volt. Nyáron az evezés, télen a gyorskorcsolyázás sportjának hódolt. Emellett az 1904-es bajnoki szezonban a „33” FC labdarúgó csapatában játszott. Mint korcsolyázó 1903-ban tűnt fel és 1904-ben és 1906-ban a BKE versenyzőjeként megnyerte Magyarország négytávú összetett bajnokságát. Legnagyobb riválisa ebben az időben egy másik sokoldalú sportember, Manno Miltiadesz volt. 1904-ben Oslo-ban a nem hivatalos világbajnokságon egy második és egy harmadik helyezést is szerzett.
Wampetich az evezős
Evezős sikereit a Pannónia sportolójaként érte el. Kezdetben egypárevezősben szerepelt, később azonban egyesülete nyolcasában evezett. Az 1908-as londoni olimpián is a híres Pannónia nyolcas tagjaként vett részt, ahol az ötödik helyezést érék el. Az olimpia után felhagyott az evezéssel. Ezidő alatt a Sportvilág folyóirat evezés és gyorskorcsolya rovatának felelőse is volt.
Wampetich a lósport támogatója
E sportbeli kalandozások után azonban visszatért első szerelméhez a lósporthoz, amit még a családi birtokon sajátított el. Eleinte csak publikált a témában, amire felfigyeltek a bécsi ügető futtatói is.
Az első világháborúból, ahol az orosz, olasz és román fronton is harcolt, századosként tért vissza. Hősiességeiért négy Signum Laudis kitüntetést is kapott. Azután évekig saját tenyésztésű ügető lovai idomításának és személyes hajtásának áldozta idejét és pedig teljes sikerrel, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy amatőrhajtó létére egy ízben a második helyen végzett a hivatásos hajtók listáján.
Atyjának 1926 évi halálával átvette a 330 holdas lőrinczi birtokot és teljes idejét a gazdálkodásnak, illetve lovai futtatásának szentelte.