Az apai tiltás ellenére is sportolt
Manno Miltiadesz – Manno Demeter, a jómódú görög gabonakereskedő második fia – 1880. március 3-án született Pancsován. A család hamarosan Budapestre költözött, a szigorú apa, aki mindennél jobban szerette volna, hogy fiai az ő cégét vegyék majd át, mindkettőjüket beíratta a piaristákhoz. Az idősebbik, Leonidasz 1894-ben le is érettségizett ott, a sokkal bohémabb „Miltit” azonban egy idő után eltanácsolták. A nagypolgári életet élő Manno família (tízszobás házat vittek a Régiposta utca 13. szám alatt) feje hallani sem akart arról, hogy Milti a sportnak éljen. Az önfejű fiú a MUE atlétája volt eleinte, klubtársaival 1897-ben megalakították a labdarúgócsapatot is. Ám akkoriban az egyesületi kötelékek meglehetősen lazák voltak, Milti előbb a Budai Footballcsapatban, majd az ország vitathatatlanul legerősebb tizenegyében, a Budapesti Torna Clubban bukkant fel.
Kétszeres bajnok, kétszeres gólkirály labdarúgó
Manno Miltiadesz 1901-ben, majd 1902-ben is megnyerte a BTC-vel a bajnoki címet, mindkét esztendőben gólkirályként zárt, de attól kezdve tényleg csak akkor futballozott, ha ráért. S egyre kevesebb ideje volt. 1902-től a Pannónia Evezős Egylet tagjaként 11 magyar bajnoki címet szerzett. Harminchárom évesen még részt vett a nyolcassal az 1912-es stockholmi olimpián. De minden más sikerét felülmúlta gyorskorcsolyázóként: a BKE, a Budapesti Korcsolyázó Egylet tagjaként kétszer is Európa-bajnoki ezüstérmet nyert, világbajnoki bronzérmes is lett. Úgy, hogy közben a saját lábára állt. Az édesapja nem nézte jó szemmel, hogy Miltiadesz nem az ő útját járja, hanem „léháskodik”. Egyetlen koronát sem adott neki addig, ameddig nem vállal „tisztességes” állást.
Emlék a gorodoki lovasrohamban résztvevő huszároknak
A hihetetlenül tehetséges Milti azonban nem hagyta magát letéríteni az útról. Előteremtette magának a megélhetésre valót: eladta a rajzait, a festményeit. 1903. október elsején bevonult katonának, hogy teljesítse önkéntes évét. A brassói 2. huszárezredtől 1904 őszén tartalékos hadapródjelöltként szerelt le. Később Hegedűs László festőművésztől tanult rajzolni, majd 1905-ben kiköltözött Münchenbe, hogy elvégezze az ottani Képzőművészeti Akadémiát. Az első világháború kitörése után azonnal jelentkezett katonának. Vitézül harcolt, mígnem egy géppuskalövedéktől súlyok bokasérült szenvedett. Népfelkelő huszár hadnagyként vonult be, századosként szerelt le. Teljes szívével harcolt a hazáért, keserűségét látványos emlékművek elkészítésébe fojtotta. Ezek közül az egyik leghíresebb az övéinek, a gorodoki lovasrohamban résztvevő huszároknak állított emléket. Az 1914-es ütközet tizenötödik évfordulóján leplezték le a domborművet, a Hadtörténeti Intézet Díszudvarán ma is látható.
Elismert művész lett
Manno Miltiadesz élete utolsó két évtizedében elkötelezett művészként élte az életét. Elsősorban sport- és politikai tárgyú karikatúrákat, plakátokat rajzolt, újságoknak készített illusztrációkat. Gyakran hívták külföldre, de a görög a lelke mélyéig magyarrá lett. Soha nem akarta elhagyni az országot. Amikor megkérdezték tőle, miért nem megy Amerikába, ott temérdek pénzt kereshetne a rajzaival, így felelt: „Mit csinálnék vele? …Egy jó kis borocska, néhány cigaretta, egy-két pihenőnap Nyergesújfalun éppen elég nekem… és itt mindenki szeret!”
Ő tervezte a Ferencváros turulos címerét
Manno Miltiadesz olyan híres plakátokat tervezett, mint a Nemzeti Sportuszoda megnyitójára készült, a válogatott mérkőzéseket népszerűsítők sora, s olyan maradandó alkotás fűződik a nevéhez, mint a Ferencváros profi csapatának turulmadaras címere. Életének utolsó kiemelkedő állomása az 1932-es Los Angeles-i olimpia volt, amelyre Birkózók című szobrával ért el második helyezést. 1935. február 16-án hunyt el, Budapesten.