„Gyerekkoromban a KSI tartott iskolai toborzókat gyerekeknek, a nővérem, Márta pedig részt vett az egyik ilyen alkalmon. Tetszett nekik, ahogy kajakozott, ezért elhívták edzésre. Mentem én is vele, megtetszett nekünk a klub, és ott ragadtunk. Gyorsan sikereket értem el, többször megnyertem az úttörő olimpiát, illetve egyéb ifjúsági versenyeket. Emlékszem, az egyik győztes versenyem után Bánfalvi Klára világbajnok adta át nekem az aranyérmet, és megdicsért a szép eredményem miatt. Később a nővérem átigazolt a Fradihoz, engem azonban nem engedtek át egy évig, ami nagyon rosszul érintett. A Fradihoz kerülvén az edzőm Endreffy Loránd lett, aki később feleségül vette a nővéremet, így rokonok lettünk. Remek szakember volt, több neves versenyzőt is kinevelt. Magyar bajnokságot először 1975-ben nyertem. A sógorom tanította meg nekem azokat a technikai fortélyokat, amelyeknek segítségével vékonyabb termetem ellenére is sikeres tudtam lenni. A nővéremnek később gyermeke született, így ő abbahagyta, én azonban folytattam tovább a versenyzést. – nyilatkozta a kezdetekről a Fradi honlapján.
“
„
A belgrádi világbajnokság
1975-ben négyesben világbajnoki bronzérmes lett. Milyen emlékei vannak a belgrádi versenyről? - Előtte egy évvel már Mexikóban negyedikek lettünk. A ’75-ös világbajnoksággal kapcsolatban megmaradt az emlékezetemben, hogy párosban is bejutottunk volna a döntőbe Tőzsér Ilonával, de történt egy baleset: a hajóknak meg van határozva a súlyuk, a miénk pedig egy kicsit könnyebb volt, ezért mindig raktunk az orrba egy 20 dekás súlyt. Ezt a súlyt kölcsön adtuk a fiúknak, ők azonban elfelejtették visszaadni… Így hiába nyertük meg a futamot, kizártak minket.
Montreáli olimpia
A montreali olimpián egyesben harmadik, párosban pedig második helyezést ért el. Ezeket tartja pályafutása legnagyobb sikereinek? - Igen, hiszen a németeket és az oroszokat nem lehetett sehogy sem megverni. Mondják, hogy doppingoltak, nem lehet tudni. Később, az 1979-es duisburgi világbajnokságon nem engedte a szövetségi kapitány, hogy párosban és négyesben induljak, de ott is sikerült egyéniben bronzérmet nyernem. Maga az olimpia fantasztikus élményként maradt meg az emlékezetemben, bár ez a müncheni játékok után volt, ezért nagyon szigorúak voltak a biztonsági előírások. A pályán azonban minden összejött nekem, én lettem a magyar csapat legsikeresebb kajakosa. Az aranyérem miatt talán egy kis hiányérzet maradt bennem, bár én sosem azért mentem le a Dunára, hogy nyerjek, hanem azért, mert jól éreztem magam és szerettem csinálni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen eredményeket is elérhetek, sosem voltam az a tipikus élsportoló. Péter fiam megszületése után befejeztem a versenyzést, utána főállású anya lettem. Úgy érzem, kihoztam a karrieremből azt, ami benne volt.
