A négyes nélkülözhetetlen pillére
A sikert sikerre halmozó női kajak négyes legfiatalabb tagja általános iskolásként, kilenc évesen kezdett el kajakozni Nagymaroson. Már tízévesen országos eredményei voltak.
Tizenhat éves korától az Újpestben folytatta sportkarrierjét, ahol a legendás edző, Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványa lett, és ekkor már annyira lefoglalta őt a sport, hogy később magántanulóként érettségizett.
A kemény munkának köszönhetően 1998-ban a szegedi világbajnokságon aranyérmet szerzett olyan nagy nevekkel egy hajóban, mint Kőbán Rita, Dékány Kinga és Kovács Katalin. A korszak négyeseinek egyik alapembere lett: 200 méteren és 500 méteren négy-négy, míg 1000 méteren két világbajnoki aranyérmet szerzett 1998 és 2005 között.
Pályafutása legkiemelkedőbb eredményeit azonban az olimpiai játékokon érte el: 2000-ben és 2004-ben is ezüstérmes lett a női kajak négyes tagjaként. 2006-ban hagyta abba a kajakozást és az Egyesült Államokban telepedett le.
„Az első villanás az 1998-as szegedi világbajnoki győzelem kétszáz négyesben. Még ifiként, tizennyolc évesen tudtam nyerni Kovács Katival, Dékány Kingával és Kőbán Ritával, ami hatalmas élményt jelentett. És persze az olimpiai ezüstök is megmaradtak. A 2004-es athéni olimpia félig jó, félig rossz élmény, mert azt a döntőt, amellett, hogy büszke vagyok az ezüstre, csalódásként éltem meg. A mai napig álmodom azzal a versennyel. Lejátszódik bennem minden újra, és reménykedem, hogy ezúttal mi nyerünk. Aztán felébredek, és mosolygok rajta, hogy már megint nem sikerült.”
“„