Kolonics párja
Korán, 9 évesen kezdett el kenuzni Pakson; Sziklenka László irányításával sajátította el a sportági alapokat, amelyekre később építkezni tudott.
Pályafutásának lendületet adtak az első felnőtt-világversenyein nyert érmek: az 1999-es milánói világbajnokságon C–4 1000 méteren szerzett bronz, valamint az egy év múlva ugyanebben a számban nyert Európa-bajnoki cím. Már a milánói vb évében felvetődött a lehetőség, hogy térdeljen össze a Kozmann, Kolonics György páros. Ez akkoriban még korai volt, 2002 őszén azonban az eredményei láttán azt ajánlotta neki Ludasi Róbert – akivel 2003-2004-ben, majd 2007-től 2012-ig dolgozott együtt –, hogy menjen Csepelre, készüljön együtt Koloniccsal, hogy a válogatón már együtt indulhassanak párosban.
A közös munka eredménye már a következő esztendőkben kézzelfogható volt: a 2003-as gainesville-i világbajnokságon bronzérmesek lettek ezer méteren, egy évre rá Európa-bajnoki címet szerzett a kettős 500 méteren, a 2004-es athéni ötkarikás játékokon pedig a dobogó alsó fokára állhatott a C–2 1000 méteres viadal döntője után.
Tragédia, majd csodabronz Pekingben
A hazai vizeket 2008-ig mindkét olimpiai távon, 500 és 1000 méteren is uraló Kozmann, Kolonics páros a nemzetközi viadalokon is egyre eredményesebb volt: 2006-ban, Szegeden egy kilométeren, 2007-ben, Duisburgban a rövidebb távon ünnepelhetett világbajnoki címet.
A kettős mindkét párosszám aranyesélyeseként készült a 2008-as pekingi ötkarikás játékokra, Kolonics György július 15-én bekövetkező halála miatt azonban a C–2 500 méteren ezüstérmet hozó, nyár eleji milánói Eb lett az utolsó közös versenyük. Legendás társa és barátja tragédiája után lemondott az olimpiai szereplésről, Ludasi és csapattársai rábeszélésére végül mégis kötélnek állt. Néhány hétnyi közös munkával a hátuk mögött, a fiatal és tapasztalatlan Kiss Tamással heroikus küzdelemben nyert bronzérmet a kínai fővárosban.
Utolsó évek
A 2009-es szezont kihagyta, egy évre rá azonban újra betérdelt a kenuba, hogy kivívja az indulást a 2011. évi szegedi olimpiai kvalifikációs vb-n és a 2012-es londoni játékokon. A hazai vb-csapatban ott volt, az ötkarikás programban akkor már nem szereplő C–2 500 méteren Korisánszky Péterrel lett a 9., olimpiai álma azonban nem teljesedett be. Ezt követően felhagyott az élsporttal, és politikai pályára lépett. 2015 októberétől 2017-ig az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott.