Szomorú beugrás és bronzérem Pekingben
Kolonics György halála mindent megváltoztatott
A csepeli vízitelepen nőtt fel, ahol tízévesen kezdett el kenuzni Takács Tibor vezetésével. Később Ludasi Róbert irányításával pallérozódott tovább. Miután az utánpótlás-éveiben elmaradtak az eredmények, 21 éves korában a kenuzás abbahagyása mellett döntött, ami jóformán meg is történt. 2008 nyarán már úszómesterként dolgozott, és csupán heti két-három edzéssel készült az országos bajnokságra, a tervei szerinti utolsó versenyére. Július 15-én azonban edzés közben elhunyt az ötödik olimpiájára készülő Kolonics György, és Ludasi Róbert javaslatára végül ő térdelt be Kozmann György mögé a páros kenuba, és készült fel néhány hét alatt a pekingi játékokra. Az olimpián lebilincselő versenyzéssel nyert bronzérmet a kettős. Az olimpia irányt szabott Kiss Tamás életének, a történtek után nem volt számára kérdéses: a kenuzásnak szenteli az életét.
„Az eredmény másfelől vissza is vetett, akkor én egy hónap alatt öt-hat lépcsőfokot is átugrottam, de az olimpia után újra a lépcső aljáról egyesével kellett felkapaszkodnom, és kivívni a helyemet a kenus élmezőnyben. A pekingi játékok éve gyökerestől rántott ki az addigi életemből, a történtek feldolgozása négy-öt évembe telt – gyötrelmes folyamat volt” – vallott pályafutása legszebb és legnehezebb időszakáról a karrierjét lezáró interjúban a Nemzeti Sportban.
“„
Sikerek és csalódások
Fáradságos, áldozatos munka eredményeként 2013-ra sikerült nemzetközi szintű versenyzővé válnia. Négy szezon alatt gyűjtötte be valamennyi, világversenyen szerzett medáliáját, köztük csapathajós vb-bronzérmeket. 2016-tól az egyes versenyszámokra fókuszált. A riói olimpia C–1 1000 méteres számára készült, de a válogatókat követően csak tartalékként utazhatott a csapattal, ami nagy törést jelentett neki. A 2016. év így is az egyik legjobb eredményeket hozó szezonja lett, a moszkvai Eb-n három számban állt rajthoz, C–1 500 méteren 4. helyezést, míg 5000 méteren Európa-bajnoki címet szerzett. Pályafutása végére sikerült megvalósítania nagy álmát, hogy világversenyen ő képviselhesse a magyar színeket C–1 1000 méteren. 2018-ban – 10 évvel a 2008-as olimpia után – karrierjében másodszor indult nagy világversenyen olimpiai számban; a belgrádi Eb-n C–1 1000 méteren a 4. lett. A 2018-as szezon végén – 21 év után – eligazolt Csepelről, ahol Ludasi Róbert mesteredző 14 éven át vezette az edzéseit. Miután szoros edző-versenyző kapcsolat alakult ki közöttük, nevelőegyesületétől és edzőjétől egyaránt nehezen vált el, de úgy érezte, új ingerekre van szüksége a továbblépéshez.
Szeged, majd ismét Csepel, de már új szerepkörben
A 2019-es szezonját szegedi versenyzőként, a férfi kenu-válogatottal közösen, a szövetség által kijelölt vezetőedzővel kezdte meg. 2019-ben újfent az egyesre összpontosított, a minszki Európai Játékokon C–1 1000 méteren a 6., a szegedi vb-n a 11. lett, amivel a célul kitűzött kvótaszerzés nem sikerült neki. A 17-szeres felnőtt magyar bajnok kenus 2020 tavaszán fejezte be a pályafutását. Nevelőegyesületéhez visszatérve edzősködni kezdett, majd 2021. januárjától – a váratlanul elhunyt Ludasi Róbert örökébe lépve – elnökként vezeti a Csepeli Kajak-Kenu Egyesületet.