Nehezen jött az első siker
A Bp. Honvédban kezdett el kajakozni, nevelőedzője Angyal Zoltán volt. Fiatalon megismerhette az ifjúsági Eb-ken és az IBV-ken a siker ízét, egyenes útja volt a felnőtt válogatottba.
Az 1985-ös mecheleni világbajnokságra – Horváth Zsolttal – már a K–2 1000 méteres szám egyik titkos esélyeseként utazott el, ám kétszer korai rajt miatt kizárták őket. Így az 500 méteren induló kajak négyes tagjaként mindössze egy ötödik helyezést szerzett. Ugyancsak balsiker kísérte a páros montreali szereplését is, nem sikerült kiharcolni a döntőbe jutást.
Noha 1000 méteren Kovács Zoltánnal csak a 9. lett, az 1987-es duisburgi világbajnokságon 10 000 méteren Csipes Ferenccel már tudásához méltóan szerepelve bronzérmet nyert. Legnagyobb vb-sikerét az 1989-es plovdivi viadalon érte el, ahol előbb az 1000 méteren induló négyes tagjaként, majd hosszú távon – Ábrahám Attilával – az egész mezőnyt leiskolázva nyert két világbajnoki aranyérmet.
Csipes közbenjárása aranyat ért
Pályafutása legjelentősebb sikerét 1988-ban Szöulban aratta: a négyes tagjaként lett olimpiai bajnok.
„Az olimpiai bajnoki címemet tulajdonképpen Csipes Ferencnek köszönhetem. Ő vetette fel Parti Jánosnak, hogy próbálja ki velem és Ábrahám Attilával a négyest. Parti nem bízott bennem, amin nem is csodálkozom, de mivel Fidel Lászlónak és Kovács Zolinak nem ment abban az évben, végül rábólintott erre a csapathajóra. Az olimpiát megelőzően nemzetközi versenyen nem indultunk ebben a formációban, ám a bajnokságot toronymagasan megnyertük, ahogyan Gidával is csúcsidőt lapátoltuk ezer párosban, és a dunavarsányi időmérőkön is mindig meggyőzőek voltunk. Ez pedig elég volt a szöuli belépőnkhöz és a sikerünkhöz is”
“„
Viszonylag korán, 24 évesen szánta el magát aktív versenyzői pályafutásának befejezésére, ám 1991 tavaszán rövid időre újra edzésbe állt az UTE-ben. A 12 országos bajnoksági címig jutó kajakos a 1990-es évek közepén az Egyesült Államokban telepedett le.